Szolgálat 39. (1978)
Könyvszemle - Jegyzetek az új magyar bibliafordításokról (Farkasfalvy Dénes)
a Katolikus Levelekben (Kosztolányi István fordítása) a jegyzetek Szent Pál leveleit nem is a kötetben megtalálható fordítás szerint (Gál Ferenc műve) idézik, hanem valószínűleg a fordító saját magyarításában. A legtöbb modern bibliafordítás egyszerre tudományos, irodalmi és egyházi mű. Minthogy legtöbb esetben egy egyházi közösség szolgálatát célozza, felmerül a „hivatalos szöveg“ kérdése. Manapság azonban a nagyobb nyelvek területein egyszerre több jól sikerült fordítás használatát engedélyezi az egyházi tekintély. így inkább „elfogadott“, mint „hivatalos“ szövegekről beszélhetünk. (Sajnos, a magyar fordításokban az a fajta pluralizmus érvényesül, amely ma, az ökumenikus fordítások korában kevésbé időszerű, ti. a vallásfelekezet!.) A fordítások pluralizmusa nemcsak az egyöntetűség elvesztésére vezet; vannak igen hasznos következményei is. Azon a belátáson alapszik, hogy egyetlen szöveg nem képes minden igényt kielégíteni, minden követelménynek eleget tenni. Az egyik fordítás a maga szószerinti hűségében jobban szolgálhat alapul tanításban vagy tudományos munkában, a másikat esetleg népszerű közérthetősége ajánlja liturgikus használatra, míg egy harmadikat irodalmi értékei olvasásra tesznek alkalmasabbá. Egy fordítás aligha felelhet meg minden szempontnak. Úgy látszik, hogy mind a katolikus, mind a protestáns magyar biblia elsősorban olvasásra szánt szöveget tár elénk, és a „művelt nagyközönségnek“, tehát az iskolázott, de teológiailag kevésbé művelt olvasóknak szól. A fordítás terhe és erőpróbája az a teológiai igény, amit akár az egyszerű hivő, akár a szakteológus egy új szentírásszöveggel szemben támaszt. Sokan kifogást emelnek, ha nem találják meg a már megszokott kifejezéseket és fordulatokat, mások az újabb teológiai és exegetikai felfedezések lecsapódásait keresik. Amikor az első modern nyelvű bibliák létrejöttek, a teológiai szempont elsősorban a felekezeti viták oldaláról jelentkezett. A katolikusok aggályosán követték a Vulgátát, a protestánsak a hitújítók tételei szerint fordítottak. Ilyen szempontok még ma is valamelyes szerepet játszanak. Az új katolikus biblia Lk 1,28-at pl. még mindig a Vulgáta szerint fordítja: „Udvözlégy, kegyelemmel teljes!“, sőt jegyzetben még a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját is röviden összefoglalja. Ezzel szemben a protestáns fordítás félénk minimalizmussal az eredeti szövegnek csak egyik vetületét adja vissza: „Udvözlégy, kegyelembe fogadott!“ Mindkét fordítás megtartotta a régies „üdvözlégy“ köszöntést, pedig a magyarázók nagy része ma már azt tartja, hogy a görög szót (khairé) nem hellenista használata szerint kell fordítani, hanem szószerinti értelmében, mivel ószövetségi helyekre utal: „örülj“ (lásd Szof 3,14-15). — Egy másik példa az 1Kor 7-ből: Tudvalevő, hogy a katolikus hagyományban ez a szöveg a szüzesség és cölibátus teológiájának kialakításában fontos szerepet játszott. Nos, a protestáns biblia következetesen elkerüli a „szűz, szüzek" kifejezéseket és mindvégig csak „hajadonokról" beszél. Általában elmondhatjuk: minden fordítás mögött egy értelmezés található. Igen fontos, hogy csak olyan keveset „magyarázzunk bele“ a szövegbe, amennyi feltétlenül szükséges, de a fordítást sose használjuk exegetikus vagy teológiai elméletek kifejezésére. 82
