Szolgálat 39. (1978)
Eszmék és események - A nyelvek adománya (Jálics Ferenc)
tarn —, hogy a mai sokszor istentelenséggel küszködő emberiség hitben mégis annyira felettük áll, hogy nekik még szükségük volt ilyen mankóra, de nekünk manapság már nem. Amikor először vettem részt karizmatikus összejövetelen spanyol nyelven, mindenki beszélt nyelveken. Mindjárt feltűnt, hogy nem egészen úgy beszéltek, mint más nyelven. Inkább gagyogás volt. Egy-két szótagnak sorozatos ismételgetése. Hogy ne maradjak le, elkezdtem magyarul imádkozni a Miatyánkot. Senki sem vette észre hogy ha nyelven beszélek is, de nem számomra ismeretlen nyelven. A nyelvek adományában nem a szószerinti megértést kell keresni. A lélek mélyéről előtör egy nagyon magasztos vágy az Isten dicséretére. A nyelveken beszólás imádási forma (iKor 14,1-5) A művészethez és a festészethez hasonlítanám. Egy modern festményt nem tudunk részleteiben elemezni, mégis elismerjük kifejező erejét. A nyelvek adományának veleje nem a mondatok szószerinti értelmében rejlik, hanem az Isten mélyről feltörő dicséretében. Ezt a jelenlevők általában megérzik. Még ha nem is éreznék meg, az Isten dicséretének akkor is van értelme, mert nem az embernek, hanem magának az Úrnak szól. Gondoljuk csak el, mit érzett a zsoltáros, mikor így énekelt (150. zs.): Dicsérjétek harsogó harsonákkal, dicsérjétek hárfán és citerával. Dicsérjétek dobszóval, tánccal, dicsérjétek húrok, sípok szavával. És minden ami él, az Úrnak dicséretét zengje. Alleluja! Akiknek megadatott a nyelvek adománya, leírják, milyen kimondhatatlan örömet és szívet tágító vágyat éreznek Isten dicsőítésére. Átengedik magukat ennek a vágynak. Kiemelik, hogy ez az átengedés fontos feltétele az adomány kibontakozásának. Ezáltal mintegy a bennük imádkozó Lelket engedik szóhoz jutni (Róm 8,26-28). Ö adja az ember ajkára saját szavait, hogy az Úrnak magának tetsző dicséretet zengjen. A nyelveken való beszédnek mint imádásnak nemcsak értelme van, de átalakító hatása is. Az örömteljes ima nemcsak az Isten felé nyitja ki az embert, hanem többi embertársa felé is. Sokszor szembeállították az adományokat, de főleg nyelveket a szeretettel. Szent Pál is hasonló gonddal küszködött. A korintusiak ugyanis áhítattal beszéltek nyelveken, de a szeretetet és az összetartást a tarisznyájukban felejtették. A dolog természete nem kívánja, hogy így történjék, mert a glosszolália olyan, mint bármi más imamód. Egyaránt nyitja ki szívünket Isten és az embertárs felé. Ezért hasznos a szeretet elsőbbrangúságát szem előtt tartani. A karizmatikus mozgalom alapja a Szentlélek eljövetele. A mozgalom tagjai, bizonyos előkészület után, felteszik a kezüket az újonnan jött testvér fejére 60
