Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Fr. J. Schierse: A keresztény szentírásmagyarázat céljai és útjai
TANULMÁNYOK Franz Joseph Schierse A KERESZTÉNY SZENTÍRÁSMAGYARÁZAT CÉUAI ÉS ÚTJAI Előzetes megjegyzés. A következő cikk szerzője sokat gondolkodott azon: milyen problematikus kritikai módszereit olyanoknak átadni, akik hisznek. Nem alkarjuk kétségbe vonni a tudományos exegézis szükségességét, de az egyházi bibliai munkában egyszerűbb, „lelkibb“ módszerek ajánlatosak a Szentírással való bánásmódban. Annak viszont, aki nem exegéta, kicsit másképp vetődik föl a probléma. Úgy érzi, hogy a legújabb bibliai tudomány elbizonytalanítja, túl sokat követel tőle, és hitét nehéz válságba juttatja. Nem tudja, mit is tartson a Szentírásról: történeti tudósításai helyesek-e vagy hamisak, örök vagy csupán időhöz kötött igazságokat hirdet-e, hiteles hagyományokat nyújt vagy redakciós kiegészítéseket, ezért azután sokfelől elment a kedve, hogy Isten szavával foglalkozzék. Cikkünk szándéka, hogy segítsünk ennek az elfáradt, efbátor- talanodott kereszténynek. Az olvasót egy kis türelemre kell kérnünk a kezdetben kicsit tekervényes gondolatmenethez. Aki egyszer a gyakorlati bibliai munkában tevékenykedett, bizonyára ugyanazt a sajátságos tapasztalatot tette. Olyan emberek ülnek ott körben vagy az előadóteremben, akiknek hivatásához tartozik, hogy napról napra okmányokat vizsgáljanak át, írásbeli munkákat ellenőrizzenek, kéziratokat véleményezzenek, tanúk kijelentéseit hasonlítsák össze, régi vagy újabb szövegeket értelmezzenek. Mi mást csinálnak ezek, mint a maguk szakterületén történetkritikai exegézist alkalmaznak? Vagyis konkréten: tanítók, hivatalnokok, jogászok, politikusok, újságírók, még háziasszonyok és anyák is hozzá vannak szokva, hogy szövegeket bírálva olvassanak, hibákra és ellentmondásokra fölfigyeljenek, megjegyzéseket, tisztázatlan dolgokat ne fogadjanak egyszerűen el. Azt hinné hát az ember, hogy az ilyen közönség különösen nyitott és előkészült a modern szentiráselemzés módszerei iránt. Pedig szó sincs róla! Gyakran éppen azok a hívők szegülnek a leghevesebben ellene az új bibliakritikának, akiknek filológiai vagy történelmi képzettségük alapján igazából tudniok kellene, hogyan bánik az ember régi szövegekkel. I. A probléma Mit csináljunk ebben a helyzetben? Hívjuk fel a bibliai tárgyú összejövetel résztvevőinek figyelmét arra, hogy magatartásuk ellentmondó: mindennapi életükben gondolkodás nélkül élnek ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket a szentírásmagyarázatban elutasítanak? Ez csak erősítené az ellenállást. Mert egy „szent könyvvel“ nyilvánvalóan másképpen szeretne bánni az ember, mint iskolai dolgozatokkal vagy bírósági aktákkal. De talán segít, ha a hívőket az 5
