Szolgálat 39. (1978)

Az egyház szava - Igen a gyermeknek (A svájci püspökök körlevele)

csökkenés jelensége a legsúlyosabb, és jól tennék, ha komolyan foglalkozná­nak ennek következményeivel. Meg kell tehát engednünk, hogy a népes család választása hiteles és körültekintő családtervezés eredménye is lehet, felelős lelkiismereti állásfoglalás társadalmunk és az egész emberiség iránt. Nekünk püspököknek tehát kötelességünk felszólítani minden keresztényt: szegüljenek ellene társadalmunk családromboló áramlatainak. Különösen támo­gatjuk azokat a politikusokat és szervezőket, akik az igazi családpolitika és igazságos családtörvény érdekében küzdenek: az anya jó biztosítása, elegendő családi lakás, arányos adókönnyítések, hatékony segítség a családnak, az anyá­nak és a gyermeknek, — mindezek a követelmények az Egyház szociális taní­tásának vonalába esnek. Világos tehát, hogy mind a családoktól, mind a társadalomtól azt várjuk: egyesült erővel sajátítsanak el a gyermekre nézve kedvező magatartást. De ez nem ment föl bennünket az alól, hogy saját értékskálánkra is rákérdezzünk. Nem mindennél fontosabb-e számunkra az anyagi kényelem? Talán már nem is sejtjük, hogy egy bizonyos lemondás és valódi áldozati szellem igazi életö­röm forrása lehet? Azonban „a gyermekre mondott igen“-ünk nincs ellentétben a felelős csa­ládtervezéssel: „Ha a gyermek elfogadásának eredete a teljesen rendelkezésre álló, igazán emberi szerelem, akkor ez természetesen vezet a felelős apaságra.“ (A svájci püspökök nyilatkozata a Humanae vita-ről, 1968). Felelős apaság nem származ­hat önző kényelemkeresésből; számot kell vetnie a hitvesek testi és lelki egészségével, képességükkel a gyermek fölnevelésére, gazdasági és társadal­mi helyzetükkel. Kötelesek lelkiismeretesen tájékozódni, és ha kell, orvostól is tanácsot kérni. „A házasfelek vezérlője a figyelmes szeretet legyen egymás iránt, és közösen hozzák meg döntésüket.“ (1972-es svájci szinódus.) össze­foglalóan ezt mondhatjuk a svájci püspökök e tárgyú 1968 decemberi nyilat­kozatával: „Azok a házasfelek, akik elfogadják, hogy nyitottak maradnak az élet szol­gálatára, s hitvesi egyesülésük alapjává az emberi és keresztény szeretetet teszik, Isten akaratának alapvető követelményei szerint élnek" (1958-as nyilat­kozat) . Mint minden tervezés, a családtervezés is föltételezi, hogy az ember nyitott marad az előre nem látható tényezők iránt, az iránt, amit paradox módon nem lehetett megtervezni. A tervezés ma minden téren szükséges, de megvannak a határai. Ha nem hagyjuk meg az előre nem láthatónak a maga részét, akkor minden tervezés az embertelenség kockázatát hozza magával. A házaspár szempontjából ez azt jelenti, hogy nyitottnak kell maradnia a gyermek számára akkor is, ha jövetelét nem tervezték be, és jelenleg nem is kívánták. , Jegyezzük meg itt, hogy mikor ma „kívánt“ vagy „nem kívánt" gyermekről beszélnek, ez azzal a veszéllyel jár, hogy a hangsúly elsősorban a szülők kíván­54

Next

/
Thumbnails
Contents