Szolgálat 39. (1978)

„Vizsgáljátok az írásokat" (Jn 5,39)

lakozzék vándorútunkhoz, és Mózesen elkezdve megmagyarázza nekünk, „amit az írásokban róla írtak“ (Lk 24,27). Az Isten Igéje kimeríthetetlen, s a mi szomjunk is. Nem célja tehát számunknak a már meglevő irodalmat pótolni, sem pedig elvont eszmefuttatást folytatni. Isten szavának minél bensőbb elmélyítéséhez szeretnénk hozzásegíteni, magát a hűsítő forrást megszerettetni, ez után kutatni.

Ezért kértünk fel első helyen három biblikus szakembert: mutassák be, hogy vizsgálják ők „lelkileg“ az írásokat. Farkasfalvy Dénes Izajás

6. fejezetét választotta. Megérteti: fontos a történelmi keret, de még fontosabb az Istennel való találkozás, az ő dicsérete, s főként a küldetés vállalása — mindannyiunk életében. Békés Gellért tanulmánya jó példa arra, hogyan nyúl ma egy biblikus a szentírási szöveg értelmezéséhez, anélkül, hogy elveszne a részletekben. Zalotay József pedig cikke mellé ezt írta: ,j5n így elmélkedem.“ A korintusiakhoz írt levél néhány sora felidézi számára és számunkra Szent Pál egész teológiáját, egyéniségét, működését.

A II. Vatikáni Zsinat felszólít: Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz (DV 22). Ennek ellenére egyesek még mindig bizonytalankodnak, hogy közvetlenül merítsenek az örök élet forrásából. Ezek számára Giny Kranenburg, hollandiai munkatársunk cikke bizonyára bátorító kéz. Rámutat egyszersmind, milyen jelentősége, fontos szerepe lehet egy jól vezetett kurzusnak, egyházközségi csoportnak a Biblia mélyebb és helyes értékelésében. Mert ha igaz, hogy a Szentíráson keresztül ismerjük meg az Isten tervét az emberi közösségről, még inkább áll, hogy Fia jóhírének összefoglalóját is emberi közösségen, az Egyházon keresztül adja nekünk. Akkor értettük meg igazán az ő szavát, ha ehhez való tartozásunk is szilárdabbá válik. Egyházunk pedig sürgeti, hogy minden lelki elmélyedésnél, megújulásnál táplálkozzunk az Isten Igéjéből. Ennek egyik fontos mozzanata, az írásban gyökerező lelkivezetés felé Tomka Ferenc tanulmánya nyit meg távlatokat. — Az írásokat vizsgáló és ebből élő, Krisztust radikálisan követő egyéniségek között nehéz lett volna számunkhoz illőbb példát találni, mint Origenészt — Nemeshegyi Péter tollából.

Ha imádságos lélekkel közeledünk a Szentíráshoz, hamar fölfedezzük minden rész jelentőségét. Az ószövetség nélkül Krisztus megtestesülése érthetetlen marad; Krisztus nélkül befejezetlen a próféták tanítása. Együtt ragyogtatják fel Isten kinyilatkoztatott szavát az emberiség életében.

4