Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Isten jóságának hittudósa: Origenész

Minden lépésünk, amellyel a jóság és szeretet útját járjuk, kétségtelenül a mi szabadakaratunk tette, de egyben az Isten kegyelmének műve. „Abban az emberben, aki saját életérő) lemondott és befogadta Krisztust, Krisztus él, mint Igazság, Bölcsesség, Szentség, Békénk és az Isten Ereje. Ez végzi minden tettét.“20 így születünk Krisztusban Isten gyermekeként. Origenész ezt így magyarázza: üdvözítőnk, Krisztus, Isten „dicsőségének kisugárzása“ (Zsid 1,3). A kisugárzás nem olyasvalami, ami csak a múltben áradt volna a dicsőségből és most már nem árad belőle. Ellenkezőleg, amíg csak létezik a ragyogó fényforrás, addig állandóan születik belőle a dicsőség kisugárzása, üdvözítőnk tehát állandóan születik az Atyától. Ugyanúgy téged is, ha az istenfiúság lelkét bírod, állandóan szül Fiában az Isten. Minden jó tettednél, minden jó gondolatodnál újra szül. E2 az a születés, amelyben részesülsz. így leszel Jézus Krisztusban örökké születő fia az Istennek.2' Ez a folyamat végül is elvezet az Istennel töltött örök életre. „Azok, akik az Istennél levő Ige segítségével az Istennél levő emberré lettek, csak eggyel foglalkoznak: megismerik az Istent. így mindannyian, mindenben a Fiú alakját öltve magukra, ismeret által eggyé lesznek az Atyával. Akkor ismerik majd meg igazán az Atyát, amikor eggyé lesznek Vele, úgy, amint most egy a Fiú és az Atya.“22 Origenész célba ér Origenész egész életén keresztül, állandó imával, fáradhatatlan munkával, szigorú önfegyelmezéssel, szüntelen tanulással, buzgó tanítással erre az Isten­nel való egységre törekedett, erre akarta segíteni azt a sok-sok embert, aki tanácsát kérte, tanítványának szegődött, beszédeit hallgatta, könyveit olvasta. Maga volt az egyenesség, mégis sok félreértésben és gáncsoskodásban volt része. Püspöke, Demetriosz nem bízott benne, és végül is szigorúan elítélte, amikor engedélye nélkül egy másik püspöktől pappá szenteltette magát. Bará­tai, a palesztinai püspökök is kezdenek gyanakodni rá merésznek vélt gondo­latai miatt. Egy rosszakarója vádiratot köröztet ellene a pápánál és a püspökök­nél, amelyben eretnekségekkel vádolja. Volt tanítványa, Fleraklasz, aki Demet­riosz utódja lesz az alexandriai püspöki széken, eretneknek bélyegzi. 233-tól kezdve Origenésznek nincs már maradása Alexandriában: a palesztinai kisvá­rosba, Caesareába kell áttennie működési helyét. Nem egyszer kényszerül igaz- hitűségét bizonyító írásokat küldözgetni ide-oda. A nehézségek ellenére mind­végig fáradhatatlanul folytatta hittudományi munkásságát: öreg napjaiban még egy nyolc kötetes Apologetica (Contra Celsum) születik tollából. De lelkileg a sok zaklatásba mégis belefáradt. Utolsó műveiben panaszolja, milyen kevés püspökben talált igazi krisztusi lelkületet, és hangoztatja, hogy az ember bizal­mát nem helyezheti emberbe, legyen az akár püspök is, hanem csak az Istenbe. Már a hatvanas éveiben járt, amikor kitört Déciusz császár véres egyház­üldözése (250). Ót is börtönbe vetik, és mivel ő buzdítja állhatatosságra a többieket, a legsötétebb zárkába csukják, lábát kalodába'téve kegyetlenül kí­nozzák. Nem volt már sok élet benne, amikor Déciusz császár halálával az üldö­48

Next

/
Thumbnails
Contents