Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Isten jóságának hittudósa: Origenész

szerzőit írásra sugallta. Ezt a Lelket pedig Jézus leheli belénk. Ezért lett Ori- genész számára egy a szentírástudomány és a lelkiélet, a tanulás és az imádság, a teológiai kutatás és a keresztény élet. Az egység forrása pedig Jézus, akit nagy vágyakozással szemlélünk. Origenész így beszél Lukács evangéliumáról szóló homííiájában:

„A zsinagógában minden szem rászegeződött“ (4,20). Boldog az a gyülekezet, amelyben mindenki Jézusra szegezi szemét. Bárcsak a ti gyülekezetetekben is minden szem, nem a testi, hanem a lelki szem, Jézusra szegeződnék! Mert ha őt szemlélitek, az ö fénye által és a ti nézéstek által fénybe fog borulni arcotok, és ti is mondhatjátok: „Uram, arcod fénye ránk ragyogott!“ (Zsolt 4,7)'5

Krisztus és mi

Origenész szenvedélyesen tanulmányozta a Szentírásban és teljes odaadással követte életében Jézus személyét. Benne látta az isteni jóság legcsodálatosabb megnyilvánulását. így ír egyik művében:

Krisztus jósága nagyszerűbben, istenibben és az Atya tökéletesebb képmásaként ragyogott fel azáltal, hogy megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Nem ragyogott volna ilyen nagyszerűen ez a jóság, ha az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak tartotta volna, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, és nem egyezett volna bele abba, hogy a világ üdvösségéért szolgai alakot öltsön.’6

Origenész számára tehát jobban fejezi ki az Istent a kereszten kínhalált szenvedő Krisztus, mint az örök isteni fényben ragyogó Ige. Azért van ez így, mert az Isten lényege a jóság. Méltán mondja Henri de Lubac, a neves Orige- nész-tudós: „Ami Origenészt a platonizmustól megkülönbözteti, az az Evangélium, teljes egészében.“'7

A közöttünk járó Jézus a mi nagy mesterünk; jóvoltából lassacskán fölemelkednek az Istenhez azok is, akiknek még túl gyenge a szemük ahhoz, hogy az isteni Igazság és Bölcsesség fényét szemléljék. Krisztus vezet, Krisztus bennünk él, bennünket éltet. Egy megkapó képben írja le ezt a folyamatot:

Minden ember, aki hisz Krisztusban, meghal és utána feltámad. Ennek példaképe az a vessző, amely száraz fa volt, de kivirágzotit. Az első rügyek akkor fakadnak, amikor a hivő megvallja Krisztus hitét. Utána levelek borítják a vesz- szőt, amikor a hivő a Szentlélek működése által (a keresztségben) Isten kegyelmében részesüJ. Azután virágok nyílnak rajta, amikor haladni kezd, jó erkölcsökkel illatozik, és az irgalom és jóság illatát árasztja. Végül az igazság gyümölcsei érnek rajta, amikor már nemcsak saját maga él, hanem másokat is éltet. így hajt gazdagon minden hivő Áron vesszején. Ez a vessző: Krisztus!'8

A hitből fakadó, keresztségen alapuló krisztusi élet, amely Isten gyermekévé tesz, Isten legfontosabb parancsának megtartása által válik valósággá. Origenész ezt így magyarázza:

Figyeld meg, hogy Máté evangéliumában sok parancs foglaltatik, de csak egyhez fűzi Jézus e szavakat: „így lesztek fiai mennye: Atyátoknak.“ Ez a parancs pedig így szól: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért.“ Azért beszél így Jézus, mert az ellenségeit szerető és üldözőiért imádkozó ember hasonlít ahhoz az Istenhez és követi azt az Istent, aki „szereti minden teremtményét, semmit sem utál abból, amit alkotott, mindenkinek megbocsát, mert minden az övé, és a lelkeket szereti“ (Bölcs 11,24-26) .19

47