Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Isten jóságának hittudósa: Origenész

A Szentírás és a görög filozófia nyomán igyekszik Origenész ezt az Istent Istenhez méltóan felfogni. Ez az egy Isten „van“, „létezik“, ő a legvalóbb valóság. Az Isten örök szellem; anyagi teste, emberi tagjai nincsenek. Az Isten tökéletesen egy, oszthatatlan, nincsenek részei. Halhatatlan az Isten és változatlan. Hatalma mindent átfog, de ő maga nem része a világnak, hanem a világot felülmúló tökéletes Létező.

Ennek az Istennek a legjellemzőbb sajátossága az, hogy jó. Jó az Isten, és ezért nem magányos. Lehetetlen, hogy a jó csak egy pillanatra is megszűnjék jót tenni. Ezért Isten, még mielőtt jóságában e világot teremtette volna, örökké szüli Fiát, az isteni Igét, Bölcsességet. „Szép dolog“ Atyának lenni, mondja Origenész, „ezért az Isten örökkön örökké atya*.3 A Fiú születése természetesen nem anyagi módra történik, hanem úgy, ahogy az értelemből születik az akarás, minden törés, minden szétválás nélkül. Az Atyaisten „jó“, és a Fiú e jóság tökéletes képmása. Az Atyaisten jóság-létének nemcsak egy részét, hanem teljes egészét befogadva létezik. Az Atya, Fiú és Szentlélek lényegénél fogva örökké jó; gondolatuk, akaratuk tökéletesen egy. Ezért, bár a Fiú az Atyaistentől különböző, „egy Isten" az Atyával.

Az isteni gondviselés

Az Atya azért teremtett Igéje által értelemmel és szabadakarattal felruházott lényeket, hogy rájuk pazarolja jóságát. A dualizmussal szemben Origenész hangoztatja, hogy nincsen lényegileg rossz teremtmény. A rosszaság a teremtett világban a jó teremtmények szabadakaratának rossz használatából származik. Ha elfordulnak a szeretettől, ha elfelejtenek hálát adni, ha maguknak tulajdonítják kiváltságaikat, létük sorvad (a rossz: léthiány!), boldogságuk elenyészik.

A keresztény tanítás szerint az „ördögök“ ilyen, jónak teremtett, de bukott szellemek. Origenész ezt a magyarázatot az értelemmel és akarattal rendelkező valamennyi teremtményre, tehát az emberi lélekre is kiterjeszti. Úgy vélekedik, hogy kezdetben valamennyi teremtmény egyenlő adományokkal felruházott szellem volt; mindnyájan bűnbe estek, és ezért születtek különböző állapotokban, anyagi testben. E ponton tehát a lélek származásáról szóló platóni tan egy elgondolását veszi át, de lényegesen módosítja. Platónnál a lélek testbe börtönzése egy bukás sajnálatos következménye; Origenésznél a lélek testtel való felruházása a jóságos Isten bölcs nevelői szándékainak megvalósítása. Az egész világot egy nagy nevelőintézetként fogja fel, amelyben a bölcs és jóságos Isten Igéje által mindent teremtményt, sok-sok megpróbáltatáson keresztül, arra vezet, hogy önként elforduljanak a rossztól, és önként a jót válasszák, jóvá legyenek. Semmi sem történik véletlenül a világon. Mindent Isten szerető gondviselése irányít. Origenész szerint ez az irányítás nem ér véget az ember halálával. Halálunk után is még sok-sok oktatásra, tisztulásra van szükségünk. De végül is az Isten türelmes és bölcs nevelőmunkája célhoz ér.

43