Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Isten jóságának hittudósa: Origenész
Az Isten gyermekei Atyjukra találnak, és „Isten lesz minden mindenben“ (1Kor 15,28 — ez Origenész legkedvesebb Szentírás-verse). Már Origenész élete folyamán egyesek hevesen támadták azt a felfogását, amely szerint az emberi lelkek testbe költözésük előtt már léteztek. Még nagyobb ellenkezést váltott ki az a gondolata — vagy mondjuk inkább: titkos reménye —, hogy végül is az összes értelmes teremtmények, még az ördöggé vált bukott angyalok is megtérnek, és üdvösségre jutnak. Az Egyház később Origenésznek ezeket a gondolatait joggal elvetette. De emiatt nem volna szabad őt eretneknek bélyegezni, ö maga mindig az Egyházon belül, az apostoli hagyomány alapján akart gondolkodni, és legmerészebb hipotézisei felállításakor is csak az a vágy vezette, hogy a keresztények egy Istenének jóságát mindenkivel megértesse és elfogadtassa. A teremtő Istent igazságtalansággal, sőt gonoszsággal vádoló eretnekek ellen akart védőfalat építeni. Ha egyes pontokban tévedett is, az Isten jóságáról és az isteni gondviselés végtelen bölcsességéről való meggyőződése ma is a keresztény világnézet legfontosabb pillérét alkotja. A Szentírásban rejtőzködő Titok Origenész a Szentírást a Szentlélek sugalmazására írt tévedhetetlen könyvként tiszteli. Ezért az Istenhez méltó „jó Isten“ fogalmát igyekezett kiolvasni minden lapjáról. Ez kétségtelenül nem volt könnyű feladat. A mai ember hozzászokott a fejlődés fogalmához, és ezért nem csodálkozik azon, hogy az Ó- szövetség számos fejezetében foglalt Isten-kép primitív vonásokat mutat. De az ókorban az emberek számára nem volt tudatos a fejlődés fogalma. Ők inkább úgy vélekedtek, hogy mennél régibb valami, annál jobb. Az ősi aranykor álma még nagyon is élénken élt az emberek lelkében. így hát Origenész nem magyarázhatta az ószövetségi Isten-fogalom tökéletlenségét a fejlődés fogalmával. Inkább arra törekedett, hogy a Szentírás tökéletlen „betűje“ mögött mindenütt fölfedezze rejtett és mindig tökéletes értelmét. Szent Pál szerint a zsidók egyiptomi kivonulásakor történt események „előkép“, amely a keresztények okulására íratott meg, hogy megértsék, hogyan kell Krisztus hű tanítványaiként élniök (1Kor 10,1-11). Origenész ezt a gondolatot terjeszti ki az egész Szentírásra. A Jézus tanításából, az újszövetségi Szentírásból és saját Isten-tapasztalatából merített Isten-kép az a „szemüveg", amelyen keresztül az egész Szentírást olvassa, hogy az örök életre vezető vízforrásokat tárjon fel benne. Origenésznek ilyen módszerrel végzett szövegmagyarázatai a modern szentírástudomány szemében sokszor önkényesnek tűnnek, néha még mosolygásra is késztetnek. így pl. mikor az ószövetségi szövegek arra biztatják a zsidókat, hogy irtsák ki ellenségeiket, és még kisdedeiket is sziklán zúzzák szét (Zsolt 101,8; 137,9 stb.), ezt így magyarázza: „Természetesen ki kell irtanunk ellenségeinket, vagyis a szívünkbe lopakodó, rosszra csábító gondolatokat. Még kisdedeiket se kíméljük, vagyis az éppen csak szívünkben megszületett gonosz vágyat is azonnal tiporjuk el!“4 Ez a magyarázat persze nagyon távol ál! 44
