Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Az Isten jóságának hittudósa: Origenész

cseh a felingerült tömeg, el nem fogja a hatóság. Mikor elül az üldözés vihara, Origenész eladja nyelvtankönyveit és irodalmi kincseit, szigorú aszketikus életmódot választ, és kizárólag a keresztény hit tanulmányozására és tanítására szánja minden idejét és erejét. A húszegynéhány éves buzgó fiatalember ekkor teszi meg azt, amit később nagyon megbánt: szó szerint értelmezve a Máté- evangélium 19. fejezetében (12. vers) lévő jézusi szót, öncsonkítást végez, hogy megszabaduljon a szüzesség elleni kísértésektől. Nem tudjuk pontosan, mi volt e tett háttere, de eltévelyedésében is mutatja a fiatal aszkéta vasakaratát.

211-től Origenész a püspök megbízásából az alexandriai egyház „kateketikus iskolájának“ (mai nyelven: hittudományi főiskolájának) vezető tanára lesz. Tudományos munkája óriási méreteket ölt. Ekkor kezd bele hatalmas művébe, az ún. „Hexapla“ szerkesztésébe: a Szentírás héber szövegét és görög fordításait hat rovatban állítja össze, hogy így megbízható Szentírás-szövegre tegyen szert. Egymást követik a Szentírás könyveit magyarázó hatalmas kommentárjai (Zsoltárok könyve, Teremtés könyve, János evangéliuma, Ezekiel könyve, Énekek éneke, Lukács és Máté evangéliuma stb.), és a dogmatikai tanulmányok, köztük a nevezetes „De principiis“. Ezeknek a műveknek jórésze sajnos elveszett, vagy csak tökéletlen fordításban maradt ránk. de így is bepillantást engednek hatalmas tudásába és őszinte, keresetlenül egyszerű keresztény íelkü- letébe.

Az Origenész kortársait foglalkoztató egyik legnagyobb kérdés a jó és rossz problémája volt. A hanyatló római birodalom rendőrségi rémuralma és gazdasági válsága mérhetetlen szenvedéseket rótt az emberekre. így nagyon is bántotta szívüket az örök kérdés: miért is van annyi rossz a világban? Sokan, perzsa és gnosztikus hatásra, az ún. dualizmusban keresték a megoldást: Két Isten létezik: egy jó és egy gonosz. A gonosz isten teremtette az anyagi világot. Ez a gonosz isten szerepel az ószövetségi Szentírásban, azért van abban annyi szó Isten haragjáról, kegyetlen parancsairól és bosszúállásáról. De van egy jó Isten is: az ismeretlen Isten, ö küldte a gonosz isten világába fiát, Jézust, hogy az anyagi világ börtönébe zárt lelkeket kivezesse e világból az Atya országába. Számunkra az ilyen dualisztikus felfogás teljesen idegen, de a ll-lll. századi római birodalomban nagyon sok embernek volt vonzó. A katolikus egyház hivatalos képviselői kezdettől fogva ellenálltak ennek a felfogásnak, de mégis csak tovább terjedt.

Origenész egész gondolatrendszerének célja e felfogás megcáfolása. Nincs két Isten, egy az Isten. Ez az Isten a teremtő é s megváltó Isten, az ó- é s újszövetség Istene, az igazságos és jóságos Isten. így ír egyik művében:

A Kivonulás könyvében olvassuk Isten nevét: „Mondá az Úr Mózesnek: Aki Van, — ez a nevem.“ Mi, az Egyház tagjai, tudjuk, hogy a jó Isten ejti ki e szavakat, az az Isten, akit üdvözítőnk, Jézus dicsér, mondván: „Senki sem jó, csak az Isten“ (Mk 10,19). A „Jó* tehát azonos a Léttel*. A Jó ellentéte a rossz. A Lét ellentéte a nemlét. A rossz tehát léthiány.2

42