Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szentírás és lelkivezetés
szeretet dimenziójában válnak érthetőkké, és a szeretet konkrét gyakorlása által válnak krisztusi életté (vő. 1Jn 4,16). A mélyebb lelkiélet útjára lépők gyakori problémája, hogy „nem megy az imádság“, hogy az Istennel való személyes kapcsolat nem eléggé élő az imában és a nap folyamán. Az evangéliumi válasz erre a nehézségre az, amit Avilai Szent Teréz válaszolt a hasonló kérdéssel hozzá forduló nővérnek: Menj és szeresd jobban — Jézus szeretetével — társaidat, és rövidesen el fog mélyülni imádságod is. — De fordítva is igaz: Ha „nem megy a szeretet", akkor menj és kérd Krisztus erejét, azaz imádkozz, és így erőt merítesz a szeretetre. Az Isten- és emberszeretetnek ezt a főparancsban vagy János első levelében megfogalmazott egységét kiválóan alkalmazza és fordítja le a lelkiélet gyakorlatára a következő kis mondás: Ha nem tudod jobban szeretni Krisztust vagy Istent, — szeresd jobban az embereket, és sikerülni fog! És ha nem tudod jobban szeretni az embereket, — szeresd jobban Krisztust, és sikerülni fog! Amint tehát az egész lelkiéletnek, éppen úgy az igék élésének, életre váltásának is ez a szabály valamiképpen az alapja. A lelkivezetőnek ezért figyelmeztetnie kell arra, hogy minden ige a szeretetben válik életünkké: hogy istenszeretet nincs konkrét emberszeretet nélkül; és hogy az emberszeretet isten Országában a legvalóságosabb istenszeretet, az „amit egynek tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" szellemében. 3) Az ige megválasztása Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az erények három fő — bár egymástól el nem választható — területen mozognak: 1. az Istennel, Jézussal való személyes kapcsolatnak, 2. a felebaráti szeretet gyakorlatainak, 3. a krisztusi ill. apostoli küldetésnek területén. Mindhárom szempont szoros kapcsolatban áll továbbá a hivatásbeli feladatokkal, amelyek becsületes végzése a lelkiéletben való elmélyülés fetétele. Ami az erények sorrendjét illeti, a keresztény élet alapja a Jézussal való személyes kapcsolat, azonban e kapcsolat kialakításának és elmélyítésének egyaránt feltétele a felebaráti szeretet (vö. 1Jn 4,19-21; 3,18; Jn 14,21). Ezért az Istennel-Jézussal való személyes kapcsolat elmélyítésének és a felebaráti szeretet megélésének párhuzamosan kell haladnia; ezek fejlődése pedig magával hozza a keresztény küldetéstudat megerősödését is. — Ilyen háttérben lássunk néhány példát a Szentírás mondataiból az erények említett három területén: Az Istennel-Jézussal való kapcsolat elmélyítésében segítséget jelenthetnek pl. az alábbi igék: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig" (Mt 28,20) „övendjetek az Úrban — az Úr közel van" (Fii 4,4) „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből, teljes elmédből és minden erődből" (Mk 12,30) „Adjatok hálát mindenért“ (1 Tesz 5,18) 37
