Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Tomka Ferenc: Szentírás és lelkivezetés

„Bármit szóltok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek" (Kői 3,17)

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne"

(Jn 6,56)

A felebaráti szeretet gyakorlatainak sorrendjét különösen is a vezetett konkrét életkörülményei határozzák meg. Először is meg kell tehát kérdezni tőle, van-e valaki szűkebb hozzátartozói vagy munkatársai között, akivel nehezen jön ki. vagy akivel szemben szeretetlen szokott lenni. Különösen eleinte konkrét személyre irányuljon szeretete, és ne „általában" az emberekre, mert félő, hogy az „általános szeretet" — amelyet később ki kell majd tűznie — kezdetben nem eléggé megfogható számára. — A szeretetre vonatkozó igék közül is említhetünk néhányat, noha a Szentírásnak szinte minden lapján találunk ilyeneket. (Különösen jól használhatók a lelkivezetésben azok az igék, amelyek konkrétan megmondják a tennivalót!)

„Aki első akar lenni, legyen az utolsó és mindenkinek szolgája" (Mk 10,44)

„Aki szeret . . . annak kinyilatkoztatom magam" (Jn 14,21)

„Aki szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne" (1Jn 4,16)

Az idézett igékhez ilyen magyarázatokat fűzhetünk: „Próbálja meg mindenkiben meglátni azt, akiért Krisztusnak érdemes volt meghalnia. Próbálja mindenkiben Krisztust szolgálni. („Amit egynek tettetek . . . nekem tettétek.“) Ha ellenszenves vagy rosszat cselekvő emberrel találkozik, ne mulasszon el imádkozni érte" stb.

Az apostolság a keresztény élet lényegéhez tartozik. A Krisztusról való tanúságtétel azonban elsősorban nem azt jelenti, hogy megkísérlünk másokat módszeresen meggyőzni, hanem azt, hogy mindenekelőtt életünkkel, szeretetünkkel próbálunk tanúságot tenni Jézus szeretetéről, — Jézusról, aki életét adta minden emberérrt. Éppen ezért az apostoli küldetés elmélyítésekor a felebaráti szeretettel kapcsolatos imént idézett igék mellett pl. a következő mondatok szerepelhetnek:

„Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt" (Jn 13,35)

„Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,12); vagy: Jézus „életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért" (1Jn 3,16)

„Ti vagytok a világ világossága" (Mt 5,14)

„Istennek vagyunk munkatársai" (2Kor 6,1)

„Álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetek felől kérdőre von titeket" (1 Pét 3,15)

A lelkiélet magasabb fokán az erénygyakorlatok, ill. a szentírási igék megválasztását már elsősorban a vezetett lelkiállapota, éppen felmerülő problémái, feladatai vagy hibái, illetve olykor más szempontok — pl. a liturgikus év — határozzák meg. Elkedvetlenedés vagy a lelki előrehaladással való elégedetlenség esetében pl. nagy erőt adhat Jézus ígérete: „Aki szeret . . . annak kinyilatkoztatom magam" (Jn 14,21), vagy az isteni biztatás: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyöngeségedben lesz teljessé" (2Kor 12,9). A szenvedés értelmetlenségének benyomását megoldja a Pál által megfogalmazott lelkűiét: „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami

38