Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Giny Kranenburg: Egy mezei hivő göröngyös útja a Bibliához

Kiv. 3. ÉGŐ CSIPKEBOKOR. ELÖFORDUL-E AZ ÍRÁSBAN TÖBBSZÖR IS A TŰZ KÉPE?

MIT FEJEZ EZ KI?

— Tér 15-ben a tűz jelkép. Kiv 3-ban a figyelem fölkeltését célozza. Ez a tűz nem emészt el. A tűz a világosság, a meleg jelképe.

— Tűzoszlop, amely Izraelt a pusztában kíséri. Tüzes nyelvek pünkösdkor. Ezzel Isten jelenlétét akarják kifejezni.

— A tűz képe többször fordul elő. Ábrahám áldozata; Illést tüzes szekér ragadja el; tűzoszlop, amely Izraelt kíséri a pusztában. A tűz nagy hatású; világít, melegít. De tud pusztítani is: megsemmisíteni. A lángot, tüzet pontosan nem lehet leírni. Mindig más és más az alakja. De lenyűgöző, hatalmas látvány. A tűz a leírhatatlan, meg- mintázhatatlan Isten szimbóluma, jelképe.

MIT JELENT „MEGSZÓLÍTANI“, „MEGHÍVNI“?

— Azt hiszem, kiválasztást jelent.

— A híváshoz felelet tartozik. Készség megtenni azt, amire felhívnak.

— Kényszerítő meghívást jelent, hogy tudatosan részt vegyünk Isten teremtő tevékenységében, amely ma is folyamatban van.

—■ Valakit nevén nevezni az illetőt egész lényében és létezésében érintő hívást jelent. Ha az Isten hív, az nemcsak „üres szó“. Az Isten szavának tartalma van (feladat, meghívás), amelyre válaszolni kell, akár „igen“-t, akár „nem“-et.

Kiv 4,1-17. HOGYAN FOLYIK LE MÓZES IMÁJA?

— Ellenkezve, kifogásokat emelve. A feladat nagysága elcsüggeszti Mózest. Szabadulni akar a megbízatástól.

— Mózes a feladatot túl nagynak találja. Ö maga kicsiny, tehetetlen. Más jobban tudná teljesíteni. E mellett nincsen elég bizalma sem Istenben, sem emberekben. Azt hiszi, egyedül kell mindent véghez vinnie. Csak akkor indul útnak, amikor meggyőződik, hogy nem lesz egyedül.

— Mózes mindig újabb és újabb érveket talál, hogy ne kelljen elvállalnia a küldetést. Ki vagyok én, hogy ezt tegyem? Erre a kérdésre kapja a legrészletesebb bátorítást, bár ez a legkevésbé „látható“ és „tapintható“: „Én leszek melletted, és amikor elvégezted a feladatot, a k k o r fogok majd egy jelt adni, amelyből meglátod, hogy Tőlem van a küldetés.“ Ebben benne foglaltatik, hogy Mózesnek küldetését kérdések és kétségek között kell betöltenie. Egyedül Jahve szavára és ígéretébe vetett bizalmára támaszkodva.

Mit mondjak, ki küld engem? Erre Jahve kinyilvánítja nevét, de nem ad magyarázatot.

Mégsem fognak nekem hinni! Most látható jeleket kap.

De még tisztességesen beszélni sem tudok! — 'Majd én segítlek a beszédben! Mégis csak keress valaki mást magadnak! Ekkor haragra gerjed az Úr — de mégis segítőt ad Mózesnek egy másik embertársa, testvére személyében.

MIT ISMERSZ FEL EBBEN AZ IMÁBAN?

— Valaha úgy éreztem, hogy mindez egy hatalmas csoda, amely valaha régen megtörténhetett, manapság már nem. Sohasem gondoltam arra, hogy ez imádság. Most látom, hogy imádság, beszéJgetés Istennel. Isten beszél hozzánk, mi hallgatunk Istenre. Ez minden ember életében előfordul. Hivatás, küldetés, félelem, biztatás és végül a beteljesítés, amelyet nem „üres kezekkel“ viszünk végbe.

— Én is gyakran próbálok szabadulni feladatok alól, amelyekre nincsen kedvem.

— A fentiekben teljesen magamra ismerek. Gyakran hinni sem merem, hogy én is odatartozom a többiek közé. Ha valaki kér tőlem valamit, vagy valamire felkérnek, nem is merem hinni. Különösen ha az illető az én szememben nálam sókkal „nagyobb“. Nincs is elég bizalmam, főleg önmagámban.

— Mennyire emberi és tisztán felismerhető mindez! Milyen gyakran tisztán látjuk a jeleket, és mégsem merünk . . .

31