Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Békés Gellért: Krisztusi program: az ember szolgálata
tétlenül ragaszkodjék. Inkább szolgai alakot öltve, kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez . . . Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (2,5-8). Mindhalálig engedelmes életének ez a maradéktalan szolgálata „váltság sokakért": azokért a bűnösökért, akik hisznek benne és hitükben megigazulnak, amint az „ebed Jahve“-ról szóló negyedik énekben áll: „Szenvedésével sokakat megigazulttá tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta" (53,11). A szöveg kifejtése Ez az evangéliumi szakasz Jézus szavait és példáját az egyházi közösség életére alkalmazza, és lényegében azt tanítja, hogy a vezetői tiszt betöltése az egyházban a hívek szolgálata és nem a rajtuk való uralkodás. De ez a jézusi tanítás nemcsak a szoros értelemben vett egyházi vezetésre vonatkozik. Jézus szavai általános értelműek: itt voltaképpen nem pusztán egyházi szabályról, hanem általános érvényű keresztény társadalmi alapelvről van szó. Gondoljuk meg először egyházi jelentésében, majd pedig általános társadalmi vonatkozásában ezt a jézusi tanítást. a) Egyházi közösségben minden elöljárói feladat, közvetlenül vagy közvetve, az emberi üdvösség szolgálata. A II. vatikáni zsinat szerint — hogy a legújabb egyházi dokumentumokra hivatkozzunk — ez a szolgálat (ministerium) elsősorban a püspök és fölszentelt papság feladata (vö. LG 18-29 és Presbytero- rum ordinis dekrétum). De megfelelő alkalmazásban minden megkeresztelt ember is hivatott erre a feladatra (vö. LG 30-38 és Apostoliicam actuositatem dekrétum). Amilyen mértékben részese az üdvözítő krisztusi kegyelemnek, olyan mértékben közvetítőjévé is kell válnia. Ezzel a testvéri szolgálattal általa is folytatódik a világban az egyetemes érvényű jézusi szolgálat, amely mindegyikünk üdvösségének a forrása. Mindazt, amit Jézus üdvösségünkért tett, Pál apostol a kiengesztelés fogalmával foglalja össze: „Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal", és ezt úgy vitte végbe, hogy „a bűn hordozójává tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa Isten igazságának részesei legyünk" (2Kor 5,19.21). A kiengesztelő- dés örömhírét azonban el is kell terjeszteni, érvényre is kell juttatni a világban. Ezért Isten az apostolokra és utódaikra bízta „a kiengesztelés igéjét és szolgálatát". Ebben a szolgálatban részt kell vennie Krisztus minden tanítványának. Nemcsak az apostolok, minden keresztény „Krisztus követségében" jár (uo. 20). A „kiengesztelődés szolgálata" elsősorban tanúságtétel: az Istennel és embertárssal megbékélt élet bizonysága és hitvallása Krisztus igazáról. De ennek a tanúságtételnek csak akkor lesz hatóereje a világban, ha szüntelenül a krisztusi ige és szentség forrásából, a Biblia elmélyült megértéséből és az eucharisztikus áldozat istenközösségébő! táplálkozik. Ez ad erőt ahhoz is, hogy ne csak szóban és jópéldában, hanem a szeretet élő tetteiben nyilvánuljon 21
