Szolgálat 38. (1978)

Eszmék és események - Ngilekiro hatodik jelentése püspökének (Kurt Benesch)

zalr hogy boldog, mert a gyereke nálunk lehet az óvodában. Az asszonynak oda kellett adnia a gyereket, mert a hivatása megerőltető, és ő, az ura örül ennek, mert amúgyis csak teher volt. De egy darabig figyelt bennünket, és most szeretne olyan családi életet élni a gyerekkel és a feleségével, mint mi. Persze először csak próbaképpen, vasárnaponként egy-két óra hosszat, hogy lássa, lehetséges-e ilyesmi egyáltalán az ő társadalmába tartozó embernek. Nagyon boldog voltam.

De a legnagyobb öröm ma reggel ért. Egy ember kikérdezett, miféle férfi függ az íróasztalom fölött a kereszten. És amikor beszéltem az életéről, figyelmesen hallgatott sokáig. Hogy a „sokáig“ szó jelentőségét fölmérhessük, tudni kell, hogy az itteniek — ez statisztikailag kimutatott adat — átlag 8—19 percig tudnak odafigyelni, azután gyorsan ellankad az érdeklődésük. Ezért a hangjátékaik, riportjaik és tévédarabjaiik sem hosszabbak soha 13 percnél: ez az elitműsor. Tehát hihetetlen rekord Krisztus javára, hogy az ember több, mint háromnegyed órán át figyelt. És ki tudja, meddig hallgatott volna még, ha be nem táncol Wambutti testvér, Alleluját énekelve és a hasát kopogtatva, hogy valami szépet hozzon hírül. Már megint hízott három kilót, ami komoly gondot okoz nekem. Látogatóink gyerekei előszeretettel adnak neki enni, mert olyankor úgy sugárzik, mint az egyenlítői nap.

Mára elég. Azt hiszem, Isten áldása van rajtunk és munkánkon, és ez nagyon boldoggá tesz.

Testvéred Krisztusban

Ngilekiro

U. i. Majdnem elfelejtettem Wambutti testvér örömhírét: néhány kiemelkedő személyiség megalapította és hivatalos listába vétette „Az afrikai falu barátainak egyesületét“, azzal a céllal, hogy biztosítsa a falu létét, nehogy egy szép napon egyszerűen megszűnjék. Tehát akarják, hogy itt legyünk, és ez már, legalábbis reméljük, többet jelent, mint a puszta cirkuszi mutatvány vonzóerejét. Nyilvánvalóan jelentünk nekik valamit, akarják, hogy része legyünk az életüknek — mi, és rajtunk keresztül Krisztus. Mint a gyerek, örülnek, ha mi örülünk valami szívességüknek. Azt hiszem, lassan kezdem felfogni a legnagyobb titkot, amely a Biblia elején áll: Isten a maga képmására teremtette az embert, és ezért egyetlen ember, egyetlen társadalom sem lehet olyan nyomorult, olyan rothadt, olyan megmerevedett, hogy ez a hasonlóság valahol még meg ne lássék.

Még valamit: Német, holland és norvég hivatalos helyek fordultak hozzánk, hogy náluk is állítsunk fel ilyen „afrikai falut“. A norvégek műpálmákkal kérik, a németek „luxuskivitelben“. Már megkérdeztettem, hogy értik ezt.

Kurt Benesch (Alle Welt)

76