Szolgálat 38. (1978)
Eszmék és események - Höffner bíboros nyilatkozata ázsiai útjáról
A nevelés további gond minden fölkeresett országban. Indiában a 6—14 évesek 56 %-a jár iskolába, a 14—18 éveseknek már csak 15%-a. Más országokban kicsit kedvezőbb a helyzet, de távolról sem kielégítő. Dél-Koreában a 78% analfabéta (1945) 19654g 11 %-ra csökkent. Hiány van mindenfajta, de főleg szakképzettséget adó iskolákban. Minden országban különösen a tanítóhiány miatt panaszkodtak. De a technikai-ipari fejlődés is új problémákkal jár, mint minden beszélgetés folyamán hallottam: a csak anyagi haladás veszélye,az eddigi családi élet felbomlása, földi értékek abszolutizálása (szekularizmus). A beszélgetések során mindig újból kifejezésre jutott a nagy gond, hogy nyugati befolyás alatt álló ideológiai áramlatok veszélyeztethetik az illető ország saját gazdag kultúráját és a kiegyensúlyozott emberi fejlődést. Megvallom, mély benyomást tett rám ez a nyilvánvalóan növekvő kritikus, távolságtartó magatartás Európából jövő befolyásokkal szemben. 4) Mit várnak az európai egyháztól? Az ázsiai országok azt szeretnék, hogy a világegyház önálló egyházként ismerje el őket, sajátos értékeikkel, amelyeket szeretnének hozzátenni a világegyházhoz. Utazásom megmutatta, milyen jogos ez az elvárás. Az ázsiai egyház missziós ereje új látókört, új reményt ad a világegyháznak. Ez alázatra int bennünket, de egyben azt is megmutatja, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ereje töretlenül működik a jelenlegi és a jövendő világban. Szorosabb viszonyt várnak az európai egyházzal. Nemcsak látogatások és információcsere alakjában, hanem tapasztalatcsere és kölcsönös ajándékozás formájában is. Szellemi-lelki cseréről van szó, nemcsak fejlődési segélyről. Ennek inkább bele kell ágyazódnia ebbe az átfogó jellegű cserébe. És én utamon megéreztem, milyen sokat tanulhatunk ezektől a népektől. A püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, világi vezetőkkel folytatott beszélgetésekben, a mindenütt zsúfolt templomokban lefolyó szentmiséken a hívekkel együtt — mély benyomást tett rám és nem kis mértékben megszégyenített a találkozások szívélyessége és a mély vallásosság. Éppen ez a mély és az egész embert átfogó lelkiség tűnik számomra olyan ajándéknak, amelyet hálásan élhetünk át az ázsiai emberekkel találkozva. Végül az európai egyháztól még erősebb fáradozást várnak ott, ahol a világ új gazdasági rendjének megvitatásáról van szó: érvényesítsék ebben a keresztény társadalmi tanítás alapelveit, hogy az új rend több igazságosságot és szolidaritást tegyen lehetővé, és hatékonyan segíteni tudjon azokon az országokon, amelyek gazdaságilag, társadalmilag és az iskolai kiképzésben valósággal megoldhatatlan problémák előtt állnak. összefoglalásul csak azt mondhatom: roppant hálás vagyok ennek az utazásnak sokféle találkozásáért és élményéért. Nem fogom elfelejteni, hogyan találkoztam mindenütt emberekkel, akik a rettenetes nyomor ellenére — és itt 68