Szolgálat 38. (1978)

Eszmék és események - P. Gregorisz Mányó beszéde

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

P. GREGORISZ MÁNIÁN (MÁNYÓ) MECHITARISTA GENERÁLIS APÁT (BÉCS) BESZÉDE A MÁRIACELLI ZARÁNDOKLATON (1977 szeptember)

Nagy öröm részemre, logy két év után ismét üdvözölhetem mindnyájukat mennyei Atyánk világhírű és — miért ne mondanám — magyar szentélyében azon a nyelven, amelyet 70 esztendővel ezelőtt édesanyámtól tanultam, de amit a hatvan évi távoliét a hazától sem tudott a szívemből ki- és ajkamról letörölni.

Nem merem azt állítani, hogy ismeretlenek vagyunk, amióta Krisztus Urunk így tanított imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, és a keresztfán Szűz Anyjához így szólt: „íme a fiad“ — tehát testvérek, Krisztusban szeretett testvérek vagyunk, és ahhoz a nagy családhoz tartozunk, amelynek Feje, Apja a jó Isten maga. üdvözlöm tehát Krisztusban szeretett kedves magyar testvéreimet! A költő szavaival kérdezem: Van-e a csillagok alatt szebb, édesebb és szentebb név, mint „a testvér“? Kérdezem itt Teremtőnk előtt, mennyei Anyánk szentélyében.

Ma újból örmény szertartású szent misével ünnepeljük zarándoklatunkat.

Sokan vannak biztosan híveink közt, akik talán sohasem hallottak rólunk, örményekről, és örmény misét sem ismernek, habár Magyarországon épp úgy, mint a nagyvilágban mindenütt lehet örményekkel találkozni.

Szeretném egy kicsit az örmény népet megismertetni. Az örmény nemzet a világ első keresztény nemzete, amelyet költője így mutat be: „Ott a hegyekben élt egy nép szeretetben és egyetértésben, hagyományaihoz hűen. A lelke olyan tiszta volt, mint forrásai, és olyan magasan szárnyaló, mint hegyei.“

Miért kell hangoztatni hogy „hagyományaihoz hűen"? Mi a hagyomány? Gyökér vagy alap, tehát élet. A növények, fák és virágok tudnának-e élni és termést hozni gyökér nélkül? Az emberi társadalom és egy nemzet sem élhet emberhez méltó életet hagyományok nélkül. Ezért követeli szent Pál: „legyetek állhatatosak, ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk kaptatok“ .

Az örmény nemzet olyan hűen ragaszkodott hagyományaihoz és keresztény hitéhez, hogy hosszú évszázadok alatt egyetlen jelszót vallott: „Inkább életemet áldozom, de hitemet meg nem tagadom“. A világtól megérdemelten kaptuk a dicsőséges „vértanú nemzet“ nevet, hiszen ahogy az örmény költő mondja: „hitünkért annyit szenvedtünk, hogy ha kősziklák lennénk, megrepedtünk volna, ha tenger, kiszáradtunk volna, ha vasból lennénk, elolvadtunk volna“. Mindezt az örmény nemzet emberfölötti erővel átszenvedte, és így tartotta

62