Szolgálat 38. (1978)
Eszmék és események - P. Gregorisz Mányó beszéde
fenn létét és hitét. Szomszédai már rég elpusztultak, és osak a történelem tartja még számon létüket, de ez az évszázadokon keresztül megtizedelt örmény nép jelenleg is létezik és él, bizonyítva, hogy örökre igaz Jézus Krisztus szava: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.“ Kinek köszönheti ez a vértanú, de egyben kultúrnép ezt a keresztény és emberfölötti erejét? Mély Mária-tiszteletének. Első gondolata mindig a Szűz- anya, és minden egyházi énekének utolsó fohásza is hozzá fordul. Nemzeti stílusú templomainak oltárairól a Szűzanya tekintett híveire, akik az ő tiszteletére gyújtották meg fényvető vagy könnyeket hullató gyertyáikat, és így fohászkodtak hozzá: „Leborulunk előtted Istenanya, és kérünk Téged, szeplőtelen Szűz, imádkozzál érettünk, légy szószólónk Egyszülött Fiadnál, hogy óvja népünk a kísértéstől és minden bajtól." Az örmény népnek egyik legszebb nemzeti eposza is erről a nagy Mária- tiszteletről tesz bizonyságot. Hőse, a szászuni Dávid, árván maradva nagybátyja gyámsága alá került. Egy éjszaka gyönyörű látomásra ébresztette fel nagybátyját. A közeli hegycsúcsról fényes sugárzás tört az ég felé. „Fiacskám, ott fent védő Szűzanyánk kolostora állt. Ameddig édesapád élt és harcba ment, ott imádkozott, és Mária mindig győzelemre segítette őt. Halála után az ellenség lerombolta a szentélyt, de még mindig fény sugárzik az oltáráról.“ „Édes nagybátyám, építsük fel újra a kolostort, hogy legyen ismét védő Szűzanyánk." Kívánsága teljesült. Az elmenekült szerzetesek visszatértek. Ismét felcsendült az ima és ének a Szűzanya tiszteletére, s nem maradtak árván, mert a hegytetőről megint a Szűzanya vigyázott népére. „Isten Igéjének temploma és trónja, Isten szeplőtelen temploma, az igazság napjának kele-te, az üdvösség anyja, minden jó közvetítője, a világ közbenjárója, segítője és kegyelme, az egyház alapköve, a mennyország útja, kapuja és kulcsa, földi szeráf, az emberiség dicsősége, magasabb, mint az égbolt, fényesebb, mint a nap“, — mindez Nagyasszonyunk az örmény egyházi énekek szerint. „Járd össze a nagyvilágot, sehol se fogsz olyan szép egyházi énekeket hallani, amiilyen az örményeké", egy örmény költő szava. Túlzás? Talán! Mert hisz ma is felcsendülnek a mi szép magyar nyelvű énekeink Magyarország Védasszonyához. Ez a közös mély M ária-tiszte let hozott bennünket ide össze közelből és távolból. Lehet, hogy más országokból is. De vajon időszerű-e ma a Szeplőtelennek, a legszebbnek, a legtisztábbnak, a szűznek és anyának a tisztelete? Teli templomunk, az -itt jelenlévő sok fiatal és idős, férfi és nő válaszolt már a nagy kérdésre. S ez az egy válasz elég lenne mindenkit meggyőzni arról, hogy igaza volt az Úr alázatos szolgálójának, amikor megjövendölte: „Mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.“ Ma is, húsz évszázad után is még tisztelik és boldognak nevezik a nagyvilág nemzetei. Nem ezért jöttünk-e mi is ide? 63