Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Hets Aurelián: Fáy Dávid indián misszionárius

Amazonas jobboldali mellékfolyójának, a zabolátlan Tocantinsnak vízválasztója, a halban és piranhában dús, kb. 400 km hosszú Pindaré folyó vidéke lesz tevékenységének színhelye. (A Tocantinson most kezdik építeni Észak-Brazília legnagyobb vízi erőművét, Tucuruit.) A Pindaré völgye különösen gazdag olajtartalmú diókban, pálmákban, kókuszokban, sőt ásványi termékekben is. Volt idő, mikor messze vidékeket hozott lázba állítólagos aranyleletei miatt.

Tapuitaperai működésének idejére esik édesanyjának halála, amiről nem felejti el megemlíteni, hogy ő ezt a halál napján pontosan megérezte. Első missziós állomásáról hamarosan egy kisebb telepre, Szent József falucskába helyezték át. Itt honfitársa és élete eddigi szakaszának emlékírója, Kayling is meglátogatta, és örömmel látta, milyen szeretettel vették körül hívei, kivétel nélkül: indiánok, feketék és portugálok. „Úgy élt ezen a telepen, mintha a rendházban, elöljárói figyelmétől élt volna, hisz arra kérte már előbb rendfőnökét, hogy a legsanyarúbb misszióba küldje őt.“ Már első munkahelyén „san- tinho“-nak, kis szentnek hívták.

Életrajzát ettől a ponttól kezdve P. Eckart Anzelm folytatja. Ő említi, hogy négyes fogadalmát 1755. ápr. 15-én tette le. Ezután hamarosan az acarai misz- szióba küldték P. Szluha Nép. János mellé. A Mearimba torkolló Pindaré (Pi- naré) völgyében sok megtérésre váró indián élt.6 Köztük az acarai törzsek. Itt már az eddigieknél is szabadabban mozgott, mert a guajajará indiánok egy része már elhagyta erdőit, és letelepedett a jezsuita redukciókban. Nem kis munkába került ez a jezsuitáknak. Először a törzsek nyelvét kellett megtanul- niok. Utána a páter az új falu mindene lett. Fáy is megtanulta a németen, latinon, angolon kívül a portugált, majd a tupi-guarani és a gés-tapuia csoport tájszólásait is. Sikerei és az eredmények mindjobban kezdtek mutatkozni. Nemcsak a már letelepedett és a páterektől megszervezett életet elfogadó indiánokkal törődött. Sikerült letelepedésre és falu, vagyis redukció alapítására rábírnia az erdőben még nomád életformát követő két törzset is: az alsó ajkukat óriássá növesztő és mind nagyobb lyukkal átfúró, s ezért magukat „gamel- las“-nak hívó törzseket.

De buzgóságának és törekvéseinek hamarosan végzetes következményei lettek. Mikor a Pindaré veszélyes területein lakó amanajos indiánokkal is megegyezett, hogy elhagyják erdeiket és letelepednek, saját maga részére a brazil területekről való kiutasításának folyamatát indította meg. Eljárásában ugyan nem volt semmi törvényellenes, hiszen még II. Péter király felhatalmazta a jezsuitáikat a missziók ügyeit szabályozó rendeletéivel a XVII. sz. vége felé, hogy „a hithirdetők bármily feltételek mellett megegyezhetnek az indiánokkal, ha ezek feltételekhez kötik abbeli készségüket, hogy erdeiket elhagyják, és Krisztus hitére térnek“.7 Az indiánok P. Fáy előtt ünnepélyesen előadták, hogy hagyják felvenni magukat Isten fiai közé, és még a portugál királynak is engedelmességet fogadnak, csak azt kötik ki maguknak, hogy a portugáloknak nem robotolnak, hanem ragaszkodnak szabadságukhoz, földjeikhez, nyelvükhöz. A cseh származású P. Wolff Ferenc hasonló megegyezést kötött nemrég a

51