Szolgálat 38. (1978)

Minden népnek

tanúságot tesznek erről: az ún. misszionáriusok. Az első nélkül a második levegőben lóghat, vagy különcségnek tűnhet fel; a második nélkül az első üres vágyakozás maradhat. Ha a hívek közössége nem mélyíti el küldetéses felelősségét, könnyen elaltatja lelkiismeretének szavát, mivel „mások“, a misszionáriusok már „helyette is“ végzik az ige hirdetését. Ugyanúgy támpont nélkül érezhetik magukat a hithirdetők, ha nincs szoros összeköttetés az egyházközségekkel.

Ezt a szükséges és egészséges vérkeringést szeretné elősegíteni mostani számunk, s kapcsolódik egyben az evangelizációról írt előző füzetünkhöz. Nemeshegyi Péter, a missziós teológia szakértője vázolja a zsinat utáni teológia főbb pontjait: a missziós lelkűiét világegyház- arányú, s első hirdetési módszere: a tanúságtétéi. Béky Geliért felhívja figyelmünket, hogy ,jaz igazi misszió csak most kezdődik el igazán“, s elgondolkoztat, hogyan lehetnek napjainkban öntudatos keresztények igazán misszionáriusok az üdvösség szolgálatában. „Evangelizálás a fejlődő népeknél“ c. cikkünk csokrot állít össze magyar misszionáriusaink leveleiből, tevékenységéből, hétköznapi életéből. Josef Neuner profesz- szor, a jeles indológus, maga is misszionárius, tavalyi innsbrucki előadásában (szövegét maga engedte át közlésre, amit ezúton is köszönünk) rámutat, milyen újabb módszerekkel próbálják egyes vidékeken a misz- szionáriusok „a fejlődés modern nyelvére fordítani le az örömhírt“. Itt érezzük, milyen irányokat ölthet a missziós munka a gyarmatosítás utáni korban, a jövőben.

Két másik tanulmányunk viszont a múltba visz, és megmutatja, hogy az emberi és missziós problémák sok szempontból a legkülönbözőbb körülmények között is változatlanok maradnak. Kitűnik ez Medvigy Mihály piarista főisk. tanárnak a licenciátus intézményéről írt tanulmányából és Hets Aurelián Sao Paulában működő bencés professzor Fáy Dávid-életrajzából. Érdemes összevetni az elsőt Kada Lajos nuncius levelével. Hets Aurelián cikke pedig elmélkedésre indít a misszionáriusok szociális tevékenységének következményeiről.

Korunkban az Egyház fáján új, virágzó ágak sarjadnak. Főként az afrikai és dél-amerikai katolikusok nyomják rá bélyegüket nemcsak a liturgia és a teológia fejlődésére, hanem sok egyházi központi szervre is. Ennek a munkának előkészítésében, fejlesztésében sok magyar misz- szionárius is részt vett és részt vesz. Legyen az ő példájuk és a mi imádságunk Krisztusban való egységünk jele és kifejezője. S az Egyház misz- sziós feladatának mélyebb megértése, megélése vezessen mindannyiunkat Krisztus teljesebb szeretetére s embertársaink üdvösségének áldozatosabban vállalt művelésére.

4