Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A missziós munka teológiája a zsinat után

TANULMÁNYOK

Nemeshegyi Péter (Tokió)

A MISSZIÓS MUNKA TEOLÓGIÁJA A ZSINAT UTÁN

GaMleában, egy hegy csúcsán, a feltámadott Jézus megjelent tizenegy tanítványának, odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig“ (Mt 28,16-20).

Jézusnak e parancsa épp úgy érvényes ma is, mint ahogy érvényes volt azon az emlékezetes napon, amikor első tanítványait küldötte világgá, hogy tanúi legyenek „egész Júdeábán, Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig“ (Csel 1,8). Számtalan ember életútját döntötte el Jézusnak e szava. A feltámadt Jézustól küldetve hagyta el Szent Pál mindazt, amit addig életcéljának tartott, hogy nekivágjon a nagyvilágnak, és fáradhatatlanul gyalogoljon, kocsizzék, hajózzék városból városba, országról országra, szenvedjen börtönt, ostorozást, éhséget, szomjúságot, üldöztetést, hajótörést és végül a hóhér pallosát, csak azért, hogy Krisztus követségében járhasson. Az Atya jobbján trónoló Úr parancsára rajzottak szét az ősegyház apostolai és vándorprófétái a római birodalom minden sarkába és annak határain túl, Örményországba, Perzsiába, Indiába. A megváltó Jézus szeretetétől ösztönözve vágtak neki a kelet-római birodalomból, Olaszországból, Franciaországból, Írországból a vándorapostolok a népvándorlás pogány törzsei által elárasztott Európának, hogy lángra ilobbantsák az üdvözítő hit fényességét, és Jézus édes igájába hajtsák a vad pogány tarkókat. Jézus missziós parancsának engedelmeskedve jelent meg Szent Adalbert, Szent Gellért és annyian mások a magyarok földjén, hogy életüket, halálukat szenteljék Krisztus keresztjének felragyogtatására. A Jézussal való találkozás mély élményétől hajtva járta be Xavéri Szent Ferenc és annyi társa India, Indonézia, Japán, Kína végtelen térségeit, hirdetni az Isten szeretetének örömhírét, osztani a keresztség szentségét. Jézus hívását hallva szívében hagyja el ma is annyi fiatal férfi és nő „otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, házát, földjét“ (Mt 19,29), hogy messzi-messzi idegenben legyen az evangélium fáklyahordozója. Idegenben — és mégsem, mert „az Úré a föld és minden határa“, és mert a keresztény ember a vadidegenben is Krisztus által megváltott testvérek között, a mennyei Atya szeretett fiai között él.

Jézus minden emberért halt meg; minden emberért támadt fel; minden ember számára lett úttá, amely az Atyához vezet, életté, amelyet a halál ki nem

5