Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Medvigy Mihály: A licenciátus-intézmény mai szemmel
ciátusukkal, lehetőleg lejjebb szorítva a járandóságát. Számos plébánia nem is akart felszentelt papot, nehogy többet kelljen fizetnie. A licenciátusok számáról csak hellyel-közzel értesülünk. Pázmány szerint 1628-ban körülbelüik kétannyi licenciátus működött, mint ahány pap; ám az ő elnökletével tartott 1630-as nagyszombati egyházmegyei zsinaton már csak 29 licenciátussal találkozunk a megjelent 102 lelkipásztor névsorában. Cserneky János jezsuita atya, pécsi püspöki helynök 1620-ban főpásztorához levelet küldött, amelyet Harangozó Bálint szekcsői tanító másfél havi utazás után szerencsésen kézbesített is Bécsben. A püspök jegyzeteiből ismerjük a levél tartalmát és a futár szóbeli közléseit. Eszerint Pécsett mintegy 700 katolikus él csaknem kétannyi unitárius között. Van még hatvan kálvinista is, de ők a katolikus kápolnába járnak, mert a török nem hagyja, hogy vallásukat gyakorolják. Sokan katolikussá is lesznek közülük, csak a gyónás esik nehezükre. A katolikusok pécsi iskolájába negyven tanuló jár. Az egyházmegyében három év alatt hat templomot sikerült helyreállítani. Három magyar pap van, egyiküket ott szentelte a ferences üszkübi püspök. Egy másik fiatal papot fel kellett függeszteni, ezért csak licenciátuskodik. Kívüle még tizennégy licenciátus van. Működik a környéken egy jó tucat horvát pap is a belgrádi egyházmegyéből. Pongrácz György püspök idejében a hódoltsági váci egyházmegyének het- venhárom községében voltak a katolikusok, akiket tizenhárom plébános és harminchárom licenciátus gondozott. Ez 1673-as adat. A licenciátus-intézmény mérlege A licenciátusok ellen sok panasz is volt. A pécsi egyházmegyében egyeseket valósággal meg kellett téríteni, mert világi létükre gyóntattak, és közönséges ostyával „áldoztattak“. Több helyről is hangzott el panasz, hogy megesketnek olyan elváltakat, akiknek házastársa még életben van. Javíthatatlanul önállóan prédikáltak a jóváhagyott beszédek felolvasása helyett. Érdemük mégis óriási. Megtartották híveiket a katolikus hitben, amelyet még terjesztettek is. összetartották a magyarokat, művelték és meggyökereztették a hazai nyelvű egyházi népéneket. Pázmány elsősorban az ő használatukra adta ki szentbeszédeit. Még az 1700-as évek elején is nélkülözhetetlenek voltak. Jórészük házasember volt. Ez fontos lehetőségnek bizonyult, mert módot adott számos protestáns lelkésznek, hogy katolikus meggyőződésre jutva továbbra is egyházi szolgálatban működhessék. A bevált nőtlen licenciá- tust pedig pappá lehetett szentelni. Kérdezhetjük azonban, miért nem szentelte az Egyház a ílcenciátusokat szerpappá, oltárszolgává (akolitussá) vagy legalább felolvasóvá. A választ három szempont adja meg. A reneszánsz óta valami karizma-idegen gyakorlat mutatkozik a nyugati egyházban. A keresztény múlttól eltérően annyira fontosnak tartjuk az emberileg minél alaposabb szakképzést,'hogy szinte háttérbe szorul a szentségi vagy szentelményi felavatás misztériuma. Jellemző, hogy 36
