Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Evangelizálás a fejlődő népeknél (Szerkesztőség)

jában egészen sajátos, zaire-i rítust dolgoztak ki. Ebben a formában a közösség részvétele sokkal erősebb. Igazi párbeszéd jön létre a pappal. Ehhez járul az afrikai ritmus, amely nélkül Afrikában elképzelhetetlen egy ünnep vagy szertartás. A változás még a filozófia és teológia terén is megnyilvánul, mert az afrikai ember gyökere más, mint az európaié. Nem áll egyedül vagy elkülönítve: mindig közösségi lénynek tekinti magát. A családnak, a törzsnek, a nemzetségnek a tagja. Ez a szoros szociális kapocs mélyrehatóan alakítja. Vallásosság, barátság, tekintélytisztélét alapvető lelki és kulturális számukra a keresztény hitben. Vegyük pl. a törzsi hovatartozást Szent Pál Krisztusról mint testvérünkről beszél. Ennek igen mély jelentősége van az afrikai számára: Amikor a szülők meghalnak, a legöregebb testvér foglalja el helyüket a családban. Az ő háza lesz a központi találkozóhely. Megérthetjük ebből, mit jelent egy afrikainak, ha Krisztusról mint „öregebb Testvéréről“ beszélünk. Az öregebb testvér feladata a többit szeretni, összetartani. Rajta keresztül ismerik fel a többiek egymás közötti testvériségüket. Döntő ez a jelenlegi afrikai helyzetben, ahol annyi a háború, a törzsek közötti gyűlölködés. Mi keresztények új dimenziót teremtünk meg ezen a földrészen, amikor hangoztatjuk: Mindannyian testvérek vagyunk, mert mind Krisztus testvérei vagyunk. Egy Atyának vagyunk gyermekei. A keresztény örömhír ilyen beállítása az afrikai lelke mélyéből merít. Nem mintha egyedül ő érezné és látná ezt, de érzelmileg mélyebben visszhangzik rá, mint a többiek.

5) Királyi papság vagyunk, — mondja Szent Péter. Miért ne éljék ennek a tudatát gyakorlati formában is a hívek? A katekéta valamiképpen mindig ezt a szerepet töltötte be. De ha az evangelizáció az egész egyház feladata, akkor minél több embernek aktívan élnie kell ezt. A missziós területen sohasem volt elegendő a munkára a papság. Ma is új utakat keresnek, ugart törnek a hívek teljesebb részvételére az evangelizációs munkában.

Costa Rica-ban szorosan vett missziós terület tulajdonképpen csak egy van: a iimóni apostoli vikariátus, amely a német lazaristákra van bízva. Nyugodtan lehetne egyházmegye is, mert személyzete semmivel sem kisebb, mint San Isidro de El General egyházmegyéé. Ott vannak még részek, ahol bennszülöttek élnek. De elenyészően kevesen vannak, egész Costa Rica-ban mindössze talán húszezren. Ezek is nagyrészt már keresztények, katolikusok. Tehát itt más a helyzet, mint pl. Guatemalában, ahol a lakosság jórésze még nem is beszél spanyolul, s .előfordul, hogy nagyobb községekben is (pl. Chichioastenangóban) a fele még pogány, s így a katolikus templomot hetenként háromszor átengedik nekik rítusaik megtartására. Ezért vezették ott most be a kitché nyelvet is a szemináriumba. — A mi szemináriumunkban más gondok vannak: igen sok a hivatás, nincs hely befogadásukra, illetve szoronganak, mint a heringek. Építkezni kell. Most kezdik szervezni a nemzeti gyűjtést, külföldről is várnak segítséget. Már most lehet számolni azzal, hogy ismét vagy 40 új kíván belépni. Novemberben fejeződik be az iskolaév, és márciusban kezdődik az új. De addig semmiképpen sem lesz kész az új épületszárny. — Gondok vannak a szemináriumi kiképzés körül is, bár a jelenlegi rendszer alapjában véve ideális lenne.

A tanári kart és a tanulmányi rendet az Institute Teológico de América Central keretében három testület közös munkája állítja össze: püápöki kar, férfi és női szerzetesek konferenciája. Ideális lenne, ha nem léptek volna fel nehézségek

30