Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Evangelizálás a fejlődő népeknél (Szerkesztőség)

korlat szemléltető eszközök készítésére. Itt nem tudunk mindent megvenni, s a gyerekeknek nincs mindig könyvük. Ezért adok nekik lehúzós képeket, ők kifestik, kivágják, kemény papírra ragasztják és flanell alapra erősítik. Gyűjtünk képes kalendáriumokat, s osztály szerint elosztjuk. Ezek a katekisták felnőttekkel is foglalkoznak, 15—30-as csoportokban. Három nyelven oktatnak hittant, ewe, ga és angolul.

Most a nagyhéten mindhárom polgáriban mutattam filmeket a virágvasárnapról, a nagyhét és húsvét eseményeiről. A gyerekek a tanítóikkal együtt nagyon meg voltak lepve. Itt élik az emberek a hitet, akkor is, ha nem olyan, mint a miénk, de talán sokszor jobb, mint a miénk.

(Káró Magdolna S. Sp. S.. Accra [Ghana])

3) Sokszor fömerül a kérdés történészeknél, kutatóknál: mi volt a 17. és 18. századi paraguayi redukciók célja? Lényegében az, ami a karitatív apostoli munkáé: a szegényt védeni, a védtelent segíteni. Csak nem elégedtek meg a felszíni kezeléssel: mélyszántást végeztek a bennszülöttek érdekében. Olyan jogi és társadalmi formát hoztak létre — az ún. indián államot —, amelyik lehetőséget nyújtott a bennszülöttek maradandó védelmére, fejlődésére. Ellenállt a kizsákmányolásra, rabszolgatartásra éhes „keresztény" uraknak, hódítóknak.

Ma hivatalosan alig van már gyarmat és rabszolgatartás a földön. Az indiánok, a feketék és más bennszülöttek védelme ennek ellenére egyik fő gondja és legkényesebb evangelizációs tanúságtétele számos afrikai és latin-amerikai misszionáriusnak. Egy év leforgása alatt csak Rodéziában 13 misz- szionárius adta ezért életét, köztük 1976. dec. 5-én Bulawayo püspöke, Msgr. A. Schmitt.

A brazíliai indiánok problémáit úgy tudjuk a legjobban megérteni, ha szem előtt tartjuk a lakosság elosztását s életviszonyait. A városokban és az ország déli, délkeleti tartományaiban a műveltség európai fokot ér el, az Amazonas vidékén pedig még kökorszakbeli állapotban élnek egyes indián törzsek. E két véglet között az átmeneti állapot minden foka megtalálható. Ez kivetül még az egyházi életre is. Míg az ország lakottabb és kulturáltabb harmadában 172 teljes jogú egyházmegye működik, a nagyobbik, de gyéren lakott kétharmadában 42 „prela- tura" van, ahol 1971-ben 604 pap dolgozott. Ha Magyarországra alkalmaznánk ezeket az arányokat, a következő képet kapnánk: az összlakosság száma kb. 2—300 000 lenne, s ezt 10—12 pap látná el! Ezen a vidéken élnek az indiának. Száz év alatt sajnos kb. felükre csökkentek. A már letelepedettek 90 000-en lehetnek, a még nomád állapotban élőket 80 000-re becsülik. Rajtuk kívül élnek még ezen a vidéken, főként a folyók mellett, beszivárgott telepesek. Ezek jórésze is keverék: indián, afrikai és európai eredetű. Legtöbbje szinte mindentől el van szigetelve: semmi írása sincs arról, kié is az a terület, ahol vadászik, halászik, tengeti életét. Miután átkeltünk az Araguaia folyón, s behatoltunk Mato Grosso államába, autónk néha órákig ment anélkül, hogy egy kunyhót is láttunk volna. Út? Ilyen egyáltalán nincs. A vezető a hegyvonulatok, folyók szerint igazodik, és reméli, hogy oda is érünk. Hogy három nap alatt tettük meg a jó fél napra tervezett szakaszt? Sebaj: itt az idő még nem pénz. Pedig a közlekedés errefelé még könnyebb, mint északabbra, mivel inkább szavannás területről van szó.

Az egyik fő probléma a lakosság teljes létbizonytalansága, kiszolgáltatottsága. Jogi szempontból is. Ez elsősorban az indiánokat érinti, de szenved tőle a beszivárgott szegény telepes is. A terület pár évtizeddel ezelőtt még szinte telje27