Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?

módon adja ©lő.) Szükség van tehát keresztény tanításra a szószékről és az iskolateremben. De veszélyessé válik a helyzet, ha ez a tanítás nem ismeri már többé az üzenetet, ha a tanok és előírások olyan rendszerét adja elő, amelynek kevés a köze az élethez és az emberek kérdéseihez. Ezért pontosabban rá kell kérdeznünk, m :i hát Jézus üzenete, — csak akkor beszélhetünk arról, mi a jelentősége a mi számunkra, és végül mit jelent a fejlődő országok számára.

Jézus üzenetének legrövidebb, legsűrítettebb alakját Márk evangéliumának elején találjuk négy kurta mondatban: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban“ (1,15). Itt tehát üzenetről van szó, valami újnak a hirdetéséről. Először nem tan vagy vitatkozás a világ állapotáról és a lehetséges programokról, hanem annak a ténynek megállapítása, hogy döntő esemény következik be: Beteljesedett az idő. A régvárt esemény megtörténik. Ez az esemény az Isten országa. Valami új kezdet, egy más világ, amely Istentől származik. Csak ö teremthet új világot. Jézus korában a zsidók ezt a világ végére várták. De itt a döntő újság Jézus üzenetében: Ne várjatok az idők végére: Istennek ez az országa közel van, közietek van. A ti világotokban, a ti társadalmatokban kell kialakulnia. Beteljesedése persze Isten dolga, és mindig túlesik világunkon és megtapasztalásunkon, de kezdete, növekedése közöttünk folyik. — Ezért a harmadik mondat: Tartsatok bűnbánatot. Ezzel Jézus már nem külső cselekedetekre gondol — bár persze ezeknek iis megvolt és megvan az értelmük —, hanem a szív gyökeres megtérésére, életünk nagy döntésére. Isten országa, az új teremtés Isten ajándéka, de egyben az ember tette is. Mint Gertrud von Le Fort mondta egyszer: Isten adja az ígéretét, és nekünk kell teljesíteni. Ezért a felhívás megtérésre és megújulásra. — Ez a megtérés a hittel kezdődik; a negyedik mondat: Higgyetek az örömhírben. Csak Istenbe vetett hittel, a világban való teremtő jelenlétének hitével építhetünk föl egy új világot. Ez a hit hiányzik belőlünk. Vasárnaponként ugyan elismételjük a hitvallást, de túlságosan gyakran vált ez fáradt formulává, elaltat, ahelyett, hogy felébresztene. Igazán hisszük, hogy új, jobb világ jöhet létre? Nem adtuk-e el magiunkat túlságosan a szociológusoknak és futurológusoknak, akik társadalmunk adott elemeiből kiszámítják a további fejlődést? Ezeket a történelmi, gazdasági és társadalmi erőket persze nagyon komolyan kell venni, de Istent nem lehet kiszámítani, és végső soron az embert sem. És ha az ember hittel megnyílik az Istennek, akkor létrejöhet az új világ: Hiszek egy Istenben — mennynek és földnek Teremtőjében.

Ez tehát Jézus üzenetének sűrített alakja. Most még egy kicsit pontosabban meg kell mondanunk, mit jelent ez konkréten, bár csak vázlatosan tehetjük: Mindenekelőtt szabaddá kell válnia az embernek, — Jézus a nagy Szabadító. Ezt a szót minden korban értelmezték és félreértelmezték, vagy legalábbis túl könnyen állították saját érdekeink szolgálatába. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy Jézus nem volt sem politikai, sem társadalmi

18