Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?
homokban kis konyhakerteket telepíteni, főzelékkel és igénytelen gyümölcsfákkal. — A gazdasági fejlődést az egész népességre kell alapozni, nem válhat egyesek javára a többiek kárán. A szolidaritás, a közös felelősség tudata az igazi haladás döntő tényezője. — A gazdasági fejlődésnek együtt kell járnia az egyesek és a közösség általános fejlődésével. Nem szabad megfeledkezni a szellemi és vallási értékekről. Nagyon is könnyen teszi az anyagi haladás az embereket önzővé, pragmatikussá. A gazdasági fejlődésnek bele kell épülnie az emberi és társadalmi haladás sokkal szélesebb keretébe. II. Miután így egy 'kicsit végigpásztáztuk a tényleges történést, vissza kell térnünk kérdésünkhöz: Mit jelent tehát az örömhír a fejlődő országoknak? A felhozott példákban cselekvésről volt szó. De félreértés lenne, ha a cselekvést a szóbeli igehirdetés ellenében akarnánk kijátszani. Különféle igehirdetés van: -szóval, tettel, élettel. Először egy szót a s z ó b e I i hirdetésről és ennek mai jelentőségéről. Ez ma mindinkább hitelét vesztette. Először is ma a kelleténél sokkal több a szó, szó-infláció tanúi vagyunk, írásban és beszédben egyaránt, úgyhogy már egyáltalán nem tudjuk igazán komolyan venni őket. Milyen gyakran üresedtek ki -a szavak értelmükből, veszítették el minden erejüket! Sokszor nem arra használják őket, hogy valamit mondjanak, hanem hogy valamit eltakarjanak velük; összekötő eszköz helyett elválasztó fallá válnak, áldás helyett halálos méreggé. — Nincs-e ebben a helyzetben az üdvösség üzenetének, Isten szavának különleges jelentősége? Ha Jézus beszél, akkor az ő szavában -az öröklét visszhangja zeng, azé a szóé, amellyel Isten kezdetben az eget és a földet teremtette. Nem használt ő különleges szavakat, kora tudósaival -ellentétben igen egyszerűen beszélt, a nép, a szegények, a mindennapi élet nyelvén, — minden egyes hasonlata példa erre. És az emberek kezdettől fogva mégis azt mondták, hogy másképpen tanít, mint az írástudók, úgy, mint -akinek hatalma van (Mik 1,22), nem politikai hatalma, hanem olyan, amely áthatol létünk felszínén és a szívünkbe talál, üzenete van számunkra. Nem valami új találmány technikai tudásunknak, vagy valami új szociális program emberi társadalmunknak, bármilyen fontosak is ezek a dolgok, üzenete magának az embernek szól, az emberiét értelméről, saját korának és minden kornak. És pontosan ezt az üzenetet kell nekünk ma tovább vinni. Itt rejlik az egyik ok, miért nincs meg ma üzenetünknek a teljes csengése. Mert többé már nem üzenet: tanrendszerré lett, amelyet megtanítunk és megtanulunk. Megint elővigyázatosnak kell lennünk a kritikával. Elkerülhetetlen, hogy az üzenet tanná ne váljék, hisz fogalmilag meg kell ragadnunk a tartalmát, hogy közölhessük. (Az üzenetből a tanba való átmenetet már magukban az evangéliumokban is megtaláljuk, pl. Márktól Mátéig, aki Jézus üzenetét tanító 2 17
