Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?

csoporttal. Amikor tanulmányai befejeztével hazatért falujába, és megint szembe került a kilátástalan nyomorral, hozzáfogott tervezni: Segítsen a kai kúttá i csoport. A diákok tehát jöttek és a parasztokkal együtt elkezdtek egy igen egyszerű iskolaépületet építeni. De elsősorban nem az iskola volt a céljuk, hanem az, hogy kapcsolatba kerüljenek az emberekkel, megnyerjék a falu bizalmát. Ez lassan sikerült is, és ekkor egy lépéssel tovább mehettek. Megindult a helyzet rendszeres tanulmányozása: tulajdonképpen mi a baj ebben a faluban? Hisz köröskörül termékeny földek vannak, és munkára kész emberek. A családok közötti körkérdés eredménye az volt, hogy valamennyien úsznak az adósságban. így megy ez ezekben a falvakban: Egy betegség adódik, pénzre van szükség, el kell menni a kölcsönzőhöz: rossz az aratás, éheznek, új vetőmagot és trágyát kell venni, — el kell menni a kölcsönzőhöz: lakodalom jön, az egyetlen ünnep a falu életében, vendégeket kell hívni, a pénz a kölcsönzőtől jön — és az illető élete végéig nem szabadul az adósságtól. Sokszor még a kifizetett összeggel is megcsalják őket, 300 rúpiát kapnak, de 500- ról szóló kötelezvényt írnak alá. Hozzájárulnak a havi kamatok, amelyek a kölcsönzött pénz sokszorosát teszik ki. A falu minden munkája, terméke a kölcsönzők kezébe vándorol. Tehát a probléma pénzügyi? Pénzre természetesen szükség van, de egy ilyen faluba pénzt pumpálni teljesen értelmetlen dolog volna, —megint csak elúsznék. A háttérben emberi probléma áll: Föl kell rázni ezeket az embereket a reménytelenségükből, ki kell szabadítani elszigeteltségükből, amelyben mindegyik segítség nélkül marad és tönkremegy, össze kell gyűjteni őket közös felelősségtudatban, közös segítésre önmagukon, és új bizalmat ébreszteni bennük: a közösség szálljon síkra az egyesért, az egyén pedig kötelezze el magát a közösségnek. Nos, pontosan ezt csinálta meg ez a diákcsoport. Faluközösséget alapítottak, világosan körvonalazott törvényes kötelességekkel és jogokkal, de új szellemben. Most már elmehettek a bankba. A kölcsönzőket kikapcsolták, és megkezdődött az emelkedés. Megújult kedvvel művelték meg a földeket, hiszen az aratás nem volt elzálogosítva, megszervezték a hetivásárt és a rendszeres állatvásárt, ahová a szomszédos falvak parasztjai is eljöttek, új kereseti lehetőségeket teremtettek, cserzőműhelyt alapítottak stb. Három év múlva a falu megújult.

A másokért érzett új felelősség túlért a falun: Egy hinduista szomszéd falu hasonló helyzetben volt, — hogy lehetne segíteni rajtuk? A parasztok megosztották velük tapasztalataikat, és segítettek, hogy ott is hasonló közösséget alkossanak. Nem könnyű megérteni, mit jelent egy ilyen tett. Nyugat-Bengáliá- ban hinduk és mohamedánok századok óta kölcsönösen üldözték egymást, mindig újból ellenségeskedésekre és ezreket lemészárló tömeggyilkosságokra került sor. És most itt egy mohamedán falu elkezd segíteni egy hindu falvai. Nem ezek-e azok a jelek és csodák, amelyeket Isten a mi mai időnkben hoz létre?

Persze lehetne kérdezni, mennyit kereszteltek meg eaekből a mohamedánokból. Először senkit sem. Ha azzal a nyílt vagy akár leplezett szándékkal

14