Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?
ezek a kérdésok alkalmat adnak arra, hogy új oldalról fogjuk fel a keresztény örökséget és keresztény felelősségünket a mai világban. Az egyház missziós küldetésének ebben az új helyzetében előfordulnak egyoldalú és ezért megtévesztő állásfoglalások. Itt van mindenekelőtt azoknak az embereknek látszólag bátor felelete, akik ott akarják hirdetni Isten szavát, ahol ezt örömest fogadják. Erre sok alkalom nyílik, a mai Indiában is, pl. az őslakóknál vagy a kasztnélkülieknél. És ez bizonyára jogos is. Már Pál ott hirdette az evangéliumot, ahol „nyitott ajtót“ talált. De mégis csak helytelen lenne, ha a hirdetést ilyen csoportokra korlátoznánk. Akkor hallgató lag osan megengednénk, hogy a modern világban, amelyben élünk, nagyvárosainkban, gazdasági, kulturális fejlődésünkben az evangéliumnak nincs helye. Nem minden idők minden emberéhez küldte-e Jézus tanítványait? Kikerülhetetlen felelősségünk marad, hogy Isten szavát és üdvösségét pontosan a mai embereknek közvetítsük, a maguk sajátos helyzetében és sajátos szükségeiben. így azután mások megpróbálták a fejlődés segítésének modern nyelvére fordítani le az örömhírt. Mert mit jelent megváltás és üdvösség? Isten az egész embert teremtette mindenestül, testét-lelkét, a földi életre és a túlvilágé kiteljesedésre, az egyeseket éppúgy mént a közösséget. Túlságosan sokat beszéltünk csak a lelkek megmentéséről, a túlvilágról, az egyes ember üdvösségéről. Ne az egész emberrel törődjék-e az egyház, földi életével, emberi társadalmunk újjáépítésével is? Hiszen a Zsinat és ténylegesen kitágította a keresztény küldetés látóhatárát, és „Az egyház a mai világban“ dokumentumában világot átfogó felelősségéről beszélt. Az utóbbi évek pápai megnyilatkozásai sem hagynak kétséget az iránt, hogy az egyház feladatának lényegéhez tartozik ez az egész emberre, földi javára is vonatkozó gond De ha azt akarnánk mondani, hogy cseréljük föl az örömhír hirdetését fejlesztési politikával, csináljunk Jézus üzenetéből szociálpolitikai programot, akkor már nem Jézus megbízatását teljesítenénk. A fejlődés segítése és az örömhír nem vagy—vagy viszonyban áll, hanem mind a kettőt együtt, egymáshoz való viszonyában kell megragadnunk. Témánk tehát a következő: Mi az örömhír értelme világunkban? Hogyan tudjuk mi mai keresztények megérteni és hirdetni, hogyan hirdessük az örömhírt? Hogy maradhatunk a mi világunkban is hűek Jézus megbízásához, hogy érjük el, hogy üdvösségének üzenete értelmet kapjon és hatékonnyá váljék? I. Ilyen kérdéseket ne csak elméletileg, a teológiai vita síkján válaszoljunk meg, hanem ténylegesen adott helyzetek összefüggésében. Ezért először három példát hozunk. 1) Adva van egy kis mohamedán falu Nyugat-Bengáliában, szegénységben, munkanélküliségben és a gyámoltalan emberekre zúduló mindenfajta nyomorúságban. A falu egyik fiatalembere Kalkuttában, a Xavéri Szt. Ferenc- kollégiumban tanult, és kapcsolatba került egy szociális szolgálatot teljesítő 13
