Szolgálat 38. (1978)
Halottaink - Dr. Müller Antal (Volt káplánja) - P. Ádám László SDB (Vámos József SDB)
Dr. MULLER ANTAL ny. esperesplébános (1905—1977) A Torontál megyei Báziáson született 1905. dec. 18-án, Édesapja vasutas volt ott. Miután apját áthelyezték Szegedre, gyermekkorát itt töltötte. Itt végezte iskoláit is, a gimnáziumot a piaristáknál, öten voltak testvérek. A jó szülők délutánonként, séta közben betértek gyermekeikkel az akkor még álló Szent Dömötör templomba imádkozni. Talán itt kezdett nyiladozni hivatása. Érettségi után ugyan a jogi karra iratkozik be, doktorál is. De nem kezdi meg jogi munkásságát, hanem Glattfelder püspök felveszi az újjászervezett Csanádi egyházmegye kispapjai közé, és az új szegedi szeminárium első növendékei közé tartozik. 1935. márc. 15-án szentelik pappá a szegedi székesegyházban. Első állomáshelye Battonya, Kelet-Csanád soknemzetiségű faluja, ahol 3 évig dolgozik az igen buzgó Kli- vinyi prépost munkatársaként. Innét Szeged-Rókusra helyezi főpásztora, majd négy év múlva a Szeged-belvárosi plébániára kerül. Mindenütt nagy gondja a hitoktatás. Az órákat sohasem mulasztotta el és lelkiismeretesen készült, pedig utóbbi helyén a plébániai iroda vezetése is teljesen reá hárult. 1954-ben innét kerül Hamvas püspök kérésére Battonyára plébánosnak. Egy év után azonban saját kérésére Szatymazra megy át. Sokan csodálkoztak paptársai közül, miért cserélte fel a kényelmes falusi plébános- ságot a szegedmelléki tanyaközpont szétszórtságával. „Non recuso laborom“ — dolgozni akartam, mondta káplánjának, aki újmisésként került mellé. Az ő segítségével 51 éves korában megtanult kerékpározni, hogy fel tudja keresni híveit, és gyorsabban ki tudjon jutni a tanyai iskolába hitoktatásra. A hittanórákat pontosan megfelezte káplánjával, semmivel sem akart kevesebbet vállalni. A betegeket gyakran látogatta. Csúszós téli utakon is fölkereste őket, hogy karácsonyra magukhoz vegyék az Úr Jézust. A Szeged környékén szokásos házszentelést is buzgón végezte, és így nem volt olyan családi otthon, ahol meg ne fordult volna. Káplánjainak nemcsak ezzel, hanem bensőséges Jézus Szíve-tiszteletéve! is példát adott. Elsőpénteken már kora reggel gyóntatott, s ebben nem lehetett megelőzni. Mikor később főpásztora a paphiány miatt már nem tudott állandóan káplánt adni, akkor mindezt egymaga végezte. Pedig közben kerületi esperes is lett, ez is szaporította elfoglaltságát. Káplán korában szentszéki ügyvéd, majd kötelékvédő volt, plébánosként mint szentszéki bíró dolgozott jogi végzettsége miatt. A szakadatlan munka lassan aláásta egészségét. Egy évig betegeskedett, de kápláni segítséggel még így is megpróbált helytállni. Ha csak tehette, misézett és gyóntatott. 1977. okt. 1-ével kérte nyugdíjazását. Budapestre ment lakni; nővére, a péceli lelki- gyakorlatos ház volt vezetője gondozta. Másfél hónap után (közben mindennap misézett a közeli Jézus Szíve templomban) csendesen elhunyt. Temetését 1977. nov. 22-én Udvardy József Csanádi püspök végezte 30 paptársa jelenlétében. A szatymazi hívek külön autóbusszal mentek föl. Az Új Köztemetőben szülei mellé helyezték örök nyugalomra. Csendes, buzgó papi élete sokak számára volt élmény és példa. Volt káplánja P. ÁDÁM LÁSZLÓ SDB (1892—1977) Napjainkban egymás után költöznek át az örökkévalóságba a magyar szaléziak „pátriárkái“, akik a század elején hazájukat elhagyva sorakoztak Don Bosco zászlaja alá, majd visszatérve nagy szegénységben, de még nagyobb bittel vetették meg a rend magyarországi alapjait. Köztük az egyik legnagyobb volt Ádám László. 1892-ben született Angyalföldön munkásszülők gyermekeként. Tehát már a napvilágot is olyan környezetben pillantotta meg, amelynek fölemelkedéséért egész életében dolgozott. 1907-ben hivatását követve az olaszföldi Cavagliába ment, majd 1910-ben magára öltötte a rendi ruhát, s erős akarattal folytatta tanulmányait. 7 97