Szolgálat 37. (1978)
Eszmék és események - Levelesládánkból
zúra rácsos kapuja, amely előtt álldogáltam, szívszorongva és reménykedve, hátha egyszer lakója lehetek ... A jó Isten más hivatást, küldetést rendelt számomra, de — úgy gondolom — vágyaink azért, ha más módon is, mindig teljesülnek, mértéken felül . . Ott döbbentem rá, milyen végtelen, mély, erős, mégis milyen gyengéd az Úr szeretete! Délután már a Jasna-Górán, a czestochowai kegytemplomban, Szűz Mária szentélyében térdeltünk, ott adtunk hálát minden eddigi jóságáért, anyai gondoskodásáért. Még aznap délután megismerkedtünk az egyik magyar pálos atyával, aki azután végigvezetett a kincstáron, arzenálon. A kincstárban található Kis Szent Teréz elsőáldozási fátyla, VI. Pál és XXIII. János pápa ajándéka, két csodálatosan szép kehely, valamint egy varsói színésznő púderdoboza, amelyben 1944-ben lengyel foglyoknak vitték az Oltári- szentséget a koncentrációs táborba. — Az atya bevitt a Hivatások központjába, és egy filmet is vetíttetett számunkra. Majdnem minden szerzetesrendről készül film, ez ad segítséget a választásban. Éppen egy 15—16 éves forma kislány kért tájékoztatást. Az ügyeletes nővér hamar teáért sietett, és kedélyesen elbeszélgettek a kis „nővértárs- sal“. A templomban minden reggel 6-kor és du. V2 4-kor felhúzzák a kegyképet eltakaró ezüstlapot. Ez alatt a kóruson megszólalnak a kürtök, harsonák, dobok, cintányérok. Csak amikor teljes egészében látható a kép, akkor szólal meg az orgona, és a hívek sokaságának áhítatos éneke. Számtalan nővér, pap, szerzetes tölti itt nyári szabadságát vagy legalábbis annak egy részét. Az utcán nővérek gyerekek kezét fogva, öregeket támogatva haladtak el mellettünk, mindenütt szeretetet sugározva. Találkoztunk különböző falvakból, városokból jövő körmenetekkel, épültünk az egyszerű emberek mély vallásosságán. — Krakkóban szintén nővéreknél szálltunk meg. A zárda 130 lakója éppen lelkigyakorlatot tartott. Kápolnájukban vettünk részt a szentmisén, a mi magyar időszámításunk szerint reggel 5 óra 15 perckor. Bizony a gyerekeknek egy kis önmegtagadásba került a felkelés! Már az első nap kölcsönösen megszerettük egymást, de nem akartuk őket megzavarni, csak csendesen mosolyogtunk egymásra. Másnap reggel ünnepélyesen meghívták a fiamat ministrálni arra az időre, amíg ott lakunk. Végtelenül boldognak éreztük magunkat, pedig a lengyel szentmiséből csak két szót értettünk: penitencia és milostyi (malaszt). De Krisztus szeretete annyira elárasztott és körülvett mindnyájunkat, hogy nem lehetett nem észrevenni. Különösen két idős nővér vigyázott ránk, lesték minden lépésünket, és szigorúan figyelmeztettek, ha hosszabban térdeltünk a hűvös kápolnában. A búcsúzás kicsit nehéz volt. Sok-sok ajándékkal felpakolva indultunk el a pályaudvarra. Azóta is levelezünk egymással. Egy pálos kispap is megígérte, hogy mihelyt felszentelik, primíciát tart nekünk Budapesten. Ennyit szerettem volna elmondani a nyaralásunkról. Ha csak egyvalaki is megérti, amit én megértettem, hogy nem pénz, luxusszállodák, drága utazások teszik boldoggá az embert, hogy lehet egyszerűbb körülmények között is, találékonysággal örömet szerezni azoknak, akiket szeretünk, akkor nem volt hiábavaló, hogy mindezt leírtam. + A szüzesség csak önmagában nem lehet érdem, mert jó dresszúrával bármely emberi hajlamot el lehet fojtani. Negatív állapotok, mint a szüzesség egy nőnél, előttem akkor értékek, ha erre a szűzi állapotra pozitív, az emberek irányában gazdagon aktív élet épül. Vagyis a szűzi élet azáltal válik értékké, ha az anyai lelket tudja venni lelki ajándékként. Az anyaságot lehet lelki síkon kialakítani, és akkor magasabbrendű és tisztább, mint a testi, mert több ember felé tud sugározni. Talán ez a bizonyos lelki anyaság nem is nem szerinti (apai vagy anyai) érzés, hanem maga az isteni általános és személyes szeretet? Nem véletlen az emberiség történetében, hogy amikor Isten természete után kutat, az első időkben az anyai istenséget gondolja ki, majd a görögök és Jézus Urunk idején az apait. A legnagyobb és legmelegebb, embertestvéreket melengető szeretetnek nincs neme. Csak hasonlatokkal tudjuk mi emberek kifejezni. 85
