Szolgálat 37. (1978)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

sodik hónapban egyszer. Szerdán hitoktatást tartok az elemi iskolában, négyszer félórát. Csütörtök a csecsemők keresztelése. Mielőtt megkereszteljük a gyermeket, a szülőknek először kétszer egy órás előadást kell meghallgatniok. Pénteken az iskolások miséje, továbbá az elsőáldozók előkészítése. Ebben az évben két helyen bérmálás is volt. Ezek előtte két hónapos előkészítésben részesültek. Szombaton egész nap gyóntatás. Vasárnap V2 9-kor az első mise, 10-kor a második. Utána pedig még egy külső állomáson — ami úgy általában 2—3 órai gyaloglásra van — a harmadik, (gy ez legtöbbször délután 1—2 órakor kezdődik. Ezzel aztán be is fejeztük a hetet, és kezdődik elölről ismét.

Ez volna a mi életünk itt dióhéjban. Ha valaki többet óhajt tudni, írhat személyesen is, és megpróbálok válaszolni. Szeretettel üdvözlöm a magyar testvéreket a világ minden táján. Én hozzászoktam 25 év alatt az őserdő életéhez, és otthon érzem magam ezek között a primitív népek között. Sok jót lehet kihozni belőlük, ha nem hagyjuk, hogy el- fogyjon a türelmünk.

Bro. Salvius Appenzeller SVD

P. O. B. 107 WEWAK

Papua New-Guinea, via Australia

LEVELEK A MISSZIÓBÓL

— Hogy otthon sokat imádkoznak a missziókért és a misszionáriusokért, mindennél értékesebb segítség. Fontosabb, mint a pénzbeli. A kegyelemmel minden lehetséges; anélkül a pénz csak hiúság a kezünkben. (P. Koch Taiwanból.)

— Főleg a misszionáriusok levelei hatottak rám. Az olvasásból feltekintve egész másképp láttam a „Kedvesnővért“ — a betegszobai ápolónkat, s megértettem őt, őket . . . Mint vizuális típus szinte magam előtt láttam a távoli eldugott helyeken fáradozó betegápoló stb. nővéreket, papokat, akik vállalva a fáradságot, a megpróbáltatásokat, sőt a kudarcot is, teszik a jót. (Olvasólevél.)

(A szerkesztő megjegyzése:) Ismételten köszönjük olvasóink támogatását, imáit, sok kedves figyelmét misszionáriusaink iránt, azt, hogy sokan írnak, olvasnivalót küldenek nekik stb. örülnek mindennek és hálásak érte. Itt tolmácsoljuk az ő köszőnetü- ket is. De ne csodálkozzanak, ha nem vagy nem mindig kapnak választ. A misszionárius fárasztó vándoréletében magánlevelezésre alig jut idő.

örvendezzenek velünk, mert a jó Szt. József megsegített az innsbrucki Püspök Atya által egy kedves kápolnával. A felszentelése 1977. aug. 15-én volt. Szép volt látni a szentmise után, amikor 700 diákunk felvonult az indiai zászló előtt. (Ez a nap nagy évforduló India számára, mert 1948. aug. 15-én szabadult fel a gyarmati sorból.) Délután meg jöttek a vendégek a szomszéd misszióból, orsolyiták, jezsuiták meg a diáklányaink, és megkezdődött a szertartás. Eddig csak egy kicsi kis szoba volt a kápolnánk. Most van egy kedves, levegős hely, ahol békességben imádkozhatunk, és jól érezzük magunkat Krisztus jelenlétében. Ezt mondják még a nemkeresztények is.

Bajok is vannak, éspedig komolyak. Szakadatlanul esett az eső 12 napig. A közlekedés megszűnt, a víz a hidak fölött rohant a folyókon. Mi éppen befejeztük a rizs ültetését az újonnan vett mezőn: az eső elmosta az egészet. Nem lesz termés. Az épületekben is elég kárt okozott a monszun. A tetőket ki kell javítani, tehát koldulni kell.

Nem tudok időt szakítani, hogy haza vagy Európába eltaláljak. Sok a dolgom, amíg bírom, és minek pazaroljam a „pénzmagot“ ilyen célra! (Sajnos a nővér legutóbbi levelében arról ír, hogy beteg, kórházba kell vonulnia. Imát kérünk érte.)

Pushpa nővér, Ursuline Convent P.O. Jampani, via Simdega 835226 Ranchi-Bihar, India + "

6

81