Szolgálat 37. (1978)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
— Otthon voltam majdnem 3 hónapig Magyarországon, és most itt Rómában várom a visszautazási engedélyemet Pakisztánba, ahol most éppen 40 éve vagyok. Már két és fél hónapja várok erre a papírra. A szívem majd meghasad, ha nem mehetek vissza. Hát itt ülök és imádkozom majdnem egész nap az alapító anyánk, Dr. Anna Dengel ti- roli orvosnő betegágyánál, aki már nagyon útban van az ég felé. A követségen a telex- gép eltörött, és nem akarják megjavítani, mert azt mondták, hogy nincs pénzük! Kértem, hogy sürgönyözzenek, és majdnem mindennap telefonálok nekik. Pakisztánba is küldtem sürgönyt, hogy segítsenek, és remélem, hogy visszajutok. Ha szól a telefon, hogy a vízum megjött, a legelső gépen megyek, amit csak el tudok kapni. Minden bizalmam a Szűzanyában van, őt kérem és hozzá fohászkodom segítségért. — (Karácsony másnapján:) Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok. Már munkába is álltam, és a szegényeim mind jöttek köszönteni karácsonyra. Igen fáj, hogy Rómában jól kiraboltak, soha nem kívánkozok oda menni, csak a Pápa jó ott, senki más, — úgy lopnak jobbra-balra, hogy még ilyet nem láttam. Itt várt a szép csekk, a Sík Sándor-verseskönyv is. Mindenért ezer köszönet. Ide bevonultam szalámival, csokoládéval és 2 üveg tokajival meg piros paprikával! Mi magyarok tudjuk, hogy mi jó a gyomornak! Most aztán elkezdődik a „szűk“ esztendő. Ameddig a jó Isten akarja, itt fogok küzdeni, kezelni és dolgozni Vele és Általa. Sr. Bernadette Dömmel St. Teresa's Hospital Mirpurkhas, Sind Pakistan + Már bizony jövőre harminc éve lesz, hogy elhagytam Európát. A szentírással foglalkozom, de nem annyira tudományos, mint gyakorlati, a mindennapi életre vonatkozó módon. Az iskolai, egyházmegyei munkám és egyéb dolgok is erre kényszerítenek. Havi ökumenikus összejövetelünkön is a szentírás szolgáltatja az alapot, a megbeszéléseink hátterét. A szentírással foglalkozó emberek itt nagyjából két csoportban dolgoznak. Az egyik annyira az európai szentírási mozgalomba merült, hogy az itteni nyelvi szempontokat nem igen veszi figyelembe. A másik csoport pedig csak az itteni dolgokat, különösen a fordítást tartja szem előtt. A kettő között aztán van még egy csoport, amely már nem a szentírást fordítja, hanem szentírási tanulmányokat, könyveket. A legnehezebb éppen a nyelvi kifejezések. Különösen a régi begyökeresedett, kiirt- hatatlan téves kifejezések, ami a szentírást nehézzé, sokszor érthetetlenné teszi. Ilyeneket kijavítani, új irányba terelni sok és nehéz munkát jelent. Ilyen aprólékos dolgokkal foglalkozom. Hogy az itteni munkát és az itteni lelki légkört egy kicsit érzékeltessem, ide mellékelem a múlt havi ökumenikus összejövetelen tartott elmélkedésem fordítását. (Ezt közöltük 36. számunkban.) Ábri Gyula SVD Divine Word Seminary Nagoya, Japan + — Eddig majdnem minden levelem máshonnét írom. Itt kb. 3 hónapja vagyok. Régebbi helyemen egy évig voltam. Jelenlegi munkám Itaipúban van. Ez a világ legnagyobb vízierőmüve lesz. A sok ezer ember, aki itt dolgozik, új városokban telepedett le. Egyedül a paraguay-i oldalon 4000 új házat építettek, és valószínűleg ki kell hatra egészíteni. Ezeken a területeken kell templomokat építeni, plébániákat szervezni. Ahol a múlt évben voltam, ott a plébániát építettem fel, az Adveniat segített ebben. Ahol most vagyok, ott a svájci Fastenopfer segít. A plébánia itt már elkészült, most a templomot építjük. 24 m hosszú és 13 m széles. Magam terveztem, vezetem az építést, beszer- zem az anyagokat. Pár hónap múlva már tető alatt lesz. Addig a plébániatemplomom 82
