Szolgálat 37. (1978)

Eszmék és események - Illés útja (Nagy Ferenc)

ILLÉS ÜTJA (1 Kir 19,3-8)

A) Illés a régi próféták közé tartozik, mint Sámuel, Nátán, Elizeus. Nem abban a szoros értelemben vett próféta, mint Ámosz, Izaiás és a többi prófétai könyv szerzője, egészen Mai akiás ig. Maga a bibliai szöveg inkább „Isten emberének“ vagy „látónak“ nevezi. Illésről aránylag keveset tudunk; de egészen bizonyos, hogy az üdvösségtörténet egyik legnagyobb embere, — a biblia szerint úgy égett, mint a tűz. Egyéniségét természetesen jellemzi az a környezet, amelyben élt, valamint (elsősorban!) az Istentől rábízott sajátos hivatás. A 9. század közepén lépett fel; Áháb és Áházja szamariai királyok korában működött. Áháb szidom királylányt vett feleségül, Jezabelt; felesége és apósa, a pap-király Etbaal iránti hálából templomot épített Baal tiszteletére. Baal és Ásera kultusza Palesztinában jóval az izraeliták megérkezése előtt már megvolt, és folyton kísértett. A király megalkuvó, kényelmes vallási szinkretizmusára Illés, az Isten embere, tiltakozással felelt. Már a neve valóságos életprogramot fejez ki; Eljahu ui. annyit jelent: Jahve az Isten. Illés alapvető élménye, prófétai hivatásának forrása az volt, hogy az élő Isten színe előtt áll. Ez nemcsak szokvány-kifejezés annak jelzésére, hogy szolgálati viszonyban tudja magát Jahvéval, hanem jóval több: büszke tanúságtétel arról az öntudatáról, hogy Urának bensőséges barátja. Könnyű elképzelnünk, hogyan nézte ez a szőrruhába és bőrövbe öltözött ember, a tiszta, szigorú jahvizmus híve, a Baal-kultusz otromba kifejezési formáit: a természeti erők istenítését, a kultikus prostitúciót, az orgiás eksztázisokat. A Királyok könyve közismert jellemző epizódot beszél el: Illés egyedül szembeszállt 450 Baal-pappal, kihívta, kigúnyolta, megszégyenítette őket, végül ellenük lázította a nép haragját, és kivégezte őket. Szüntelenül az istenismeret és az istenfélelem hatalmas szenvedélye hajtotta, a hagyományos Jahve-bit töltötte el. A habozó népet választás elé állította: vagy Jahve, vagy Baal. Egész életével és tevékenységével azt bizonyította, hogy Baal nem isten, és hogy olyan életbevágó ügyekben, mint szárazság, harmat és eső, betegség és egészség, minden Jahvétól függ.

B) A 450 Baal-pappal folytatott kármelhegyi vetélkedés után Illés prófétának menekülnie kellett Jezabel királyné haragja elől. A próféta ment, amerre éppen akarata vitte, és így elérkezett a júdeai Bersabéba. „Behúzódott egy napi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: .Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lel kémét! Én sem vagyok különb atyáimnál1.“ Mint már mondottuk, Illésről kevés elbeszélés maradt fenn. Közös jellemzőjük az, hogy Isten embere szinte folyton úton van; szenvedélyesen és (látszólag) szeszélyesen, néha eksztatikusán menetel. Földi élete azzal ér véget, hogy menetelés köziben egy szélvész elragadja. Egyetlen kivétellel mindig a prófétai hivatás hajtja; ez a kivétel éppen a mi szakaszunk, amelyben Illés menekül, az életét félti és menti. Arra a vidékre menekül, ahol a pátriárkák átvonulásuk során szentélyt építettek. A Negeb közelsége eszébe juttathatta az Egyiptomból kivonult ősöket is, akik

76