Szolgálat 37. (1978)

Eszmék és események - Illés útja (Nagy Ferenc)

meghaltak a pusztában, az ígéret földjének küszöbén. Amikor már biztonságban volt, akkor sem hagyta el a csüggedés, sőt akkor tört ki rajta igazán. Elkeseredettsége önellentmondásos helyzetbe hozta: eddig az életét mentette, most viszont azt kiáltja az Istennek: Vedd el az életemet, elegem van belőle! A csüggedés főoka az lehetett, hogy a Jahve nevében Baalon aratott győzelem nem is volt olyan nagyon bizonyos és döntő, hiszen továbbra is Jezabel királynőé a hatalom. Illést elöntötte a frusztráció, a csalódottság, a halálvágy.

A bibliai szöveg így folytatódik: „Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: .Kelj föl és egyél!' Ahogy odapillan- tott, lám, a fejénél egy sült cipó (lepény) meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni." Illés úgy van ott a pusztában, mint egy halálraítélt. Jön azonban egy mennyei követ és megmenti. Lelket önt belé, enni- és innivalóról gondoskodik. A földi tragédiáról az ég felé, a reménység felé irányítja tekintetét. Szövegünk nagyon szűkszavúan és magától értetődő egyszerűséggel mondja el, hogy az angyal szavára a sivatagban egyszerre csak ott termett a lepény meg a víz. A csodát nem kutatja kíváncsian, hanem úgy fogadja és adja elő, mint titokzatos valamit. Illés viszont kiábrándítóan viselkedik: nem veszi észre az isteni gondoskodást, nem lepődik meg rajta, hanem miután jóllakott, nyugodtan alszik tovább. A különben olyan tüzes istenes emberből kihalt minden szenvedély, egészen eltompult a fáradtságtól és a kiábrándultságtól.

„Ám Jahve angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: .Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.‘ Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig." Másodszorra a szerző néven nevezi a titokzatos hírnököt: Jahve angyaláról van szó. Jahve angyala maga Jahve. Az ószövetségben a „Jahve angyala" fogalom tette lehetővé, hogy az Isten transzcendenciáját megőrizve megjelenjék, és üdvözítő szándékát az emberek között megvalósítsa. Az elbeszélés további során, a teofániában már kifejezetten Jahvéról lesz szó. Amit az angyal másodszorra mond, az nem az első felszólítás egyszerű megismétlése. Illés elkeseredetten kiáltotta: Elegem van ebből az életből! Jahve most megfelel neki: Még hosszú út áll előtted! És ha eddig a magad kénye-kedve szerint meneteltél, ezentúl azért és oda fogsz menni, mert és ahova én akarom. Illés közben magához tért, megint igazi önmaga lett. Eszik, iszik, erőre kap, és kezd menetelni az Isten útján, az Isten hegye felé. Illés menetelése a nép pusztai vonulására emlékeztet: a titokzatos kenyér a mannára, a víz a sziklából fakasztott vízre, a 40 nap a pusztai bolyongás 40 évére vagy Mózesnek a Sinai hegyen töltött 40 napjára. Valójában 15 napos gyaloglással Bersabéból el lehet jutni a Sinai hegyre; a 40 tehát nyilvánvalóban szimbolikus szent szám. A Sinai hegy az isten tartózkodásának helye. Illés tehát atyái nyomdokába lép, akik ugyanezen a helyen találkoztak Istennel. Visz- szatér népének bölcsőjéhez; messze Baal szentélyétől, a hűtlen dinasztia fővárosától, messze az állhatatlan néptől, közvetlen élményben van része a77