Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Életfeladatunk, az evangelizálás
Mi katolikusok hisszük, hogy az egyházban különös módon jelen van és működik a teremtő isteni Szentlélek. Azért nemcsak a tanító egyház végleges megnyilvánulásai értékesek számunkra. Beszédes és tanulságos a lassú vajúdás is, amivel a lezáró okmányok lassan érlelődnek. A tiszteletteljes figyelem, amivel a tényeket igyekszünk értelmezni, semmiképpen sincs a tanító egyház tekintélyének rovására. Maga az egyház hívja fel figyelmünket, hogy három tényező segíti abban, hogy a Szentlélek befolyása alatt haladjon Isten műveinek és szavalnak megértésében: a hívek elmélyedő gondolkodása, a keresztény közösségben gerjedő élményszerű visszhang, és a püspöki hivatallal járó karizma. (Del Verbum, 8.) A világegyház türelmes útkeresésében mind a három tényező dialogikus egységben érvényesül. Azért segíti a Szentszék az egész folyamat behatóbb tanulmányozását. Az 1974-es szinódusról pl. több mint ezer oldalas félhivatalos kiadvány jelent meg, amely közzéteszi még a szinóduson elhangzott beszédek kivonatát is (G. Caprile, II sinodo del Vescovi, Roma 1975). Hamarosan megjelenik egy hasonló kötet az 1977-esről is. A következő sorokban arra a kérdésre keresünk választ, hogy hogyan értette az egyház az „evangelizálás“ fogalmát, az utolsó két szinódussal kapcsolatos, a világot átölelő öt esztendős tanácskozásában. A változás előtt Az „evangelizálás“ szó néhány évvel ezelőtt sem az egyházi latinságban, sem a modern nyelvekben nem volt otthonos. Az Újszövetség ugyan több mint negyvenszer használja az „euangelizzo“ igét, de a század közepéig minden nyelvben körülírtuk a jelentését fordításainkban („meghirdetni az örömhírt“, „meghirdetni az evangéliumot“ stb.); magát a tevékenységet „hithirdetésnek“, „igehirdetésnek“ neveztük. Mit értett ezen a hitében elmélyedő katolikus ember? A hit hirdetése elsősorban ismeretközlést jelentett. Isten eseményeket nyilatkoztatott ki nekünk, mint pl. az Úr Jézus születését, halálát, feltámadását, és igazságokat közölt velünk az útról, amin az Atya Krisztus Urunk által a Szentiélekben az üdvösség felé vezet bennünket. Ezeknek az eseményeknek és igazságoknak az ismerete alapja az örök életnek, amely már itt a földön csírázik azokban, akik Krisztus tagjává lettek. Az isteni Mester küldetést adott apostolainak, hogy hirdessék meg a világ előtt ezeket az ismereteket; az apostolok utódai számtalan segítőtársuk révén teljesítik feladatukat. Az evangélium hirdetője ebben az összefüggésben elsősorban a misz- szionárius, aki a pogány népek előtt elsőnek tolmácsolta a hit igazságait. Ö mint pap, és mint a hitetlenekhez küldött pap, különös .módon küldöttje az apostoloknak, akik maguk is küldők és küldöttek, Krisztus Urunk egyedülálló küldetésének részesei. 6
