Szolgálat 37. (1978)
Az egyház szava - A szinodusi atyák felszólalásaiból
Pedig vannak sokat ígérő pozitív szempontok is. A fiatalok nagy része elveti a világias értékeket, és — anélkül, hogy mindig tudatában lenne — az evangéliumi értékeket kezdi élni. Gyakran elvetik az értékskálán tapasztalható kettősséget, és igazi keresztény érzékük van a közösség iránt. Elengedhetetlen, hogy élményt nyújtsunk nekik arról az evangéliumi értékekre támaszkodó hit- közösségről, amelyre éheznek. Amikor ezt megkapják, akkor nyílnak meg valóban, akkor állnak készen a rendszeres hitoktatásra. Sokhelyütt a lelki megújulási mozgalmak alapvető pedagógiai leckét adnak: azt a leckét, hogy minden személynek, gyereknek, felnőttnek egyaránt meg kell tapasztalnia Krisztus személyét. Csak így támad benne igazi érdeklődés a keresztény tanítás vagy a hitoktatás iránt. Fontos, hogy magának a hitoktatónak is meglegyen ez az élménye. Evvel a lépéssel kezdődhet a katekéták képzése, annál is inkább, mert így tudatosul bennük, milyen ima- és oktatási forrásokat nyújt a Szentírás. Új tapasztalat lesz maga az Isten szava, amely mindent megújít, s hatékonyan segíti a kate- kétát, hogy életével tegye hitelessé tanítását. A lelki megújulás élménye azonban önmagában még nem elegendő a kate- kéta kiképzéséhez. A papok és szerzetesek részéről bátorításra és lelki vezetésre van szükség, valamint hittani képzésre és a Szentírásban való jártasságra. A püspöki szinódus talán gondol majd arra, hogy bátorítsa a lelki megújulás mozgalmait, mintegy első és alapvető katekézisként korunk számára. Suenens bíboros, Malines-Brüsszel érseke: Az ifjúsági katekézis problémáinak mélyén van egy tény, amellyel bátran szembe kell néznünk: azoknak a fiataloknak a jelentős száma, akik igent mondanak az evangéliumnak és Jézus Krisztusnak, de nemet az Egyháznak. Miért ez a megkülönböztetés? A kérdés saját lelkiismeretűnk megvizsgálását követeli. Nem az Egyház a vita tárgya: az — mélységes titkában — ma éppúgy, mint tegnap, Jézus Krisztus műve és az is marad; ő lelkesíti és élteti Leikével. Ebben a visszautasításban az egyházi emberek körül forog a vita, akik mi vagyunk, és akik nem, vagy csak kevéssé tükrözik a fiatalok szemében Krisztus igazi arcát. Mindaz, ami személyes vagy közösségi magatartásunkban nem keresztény, nem evangéliumi, mindaz, ami istentiszteletünkben és szertartásainkban megmerevedett vagy formális, mindaz, ami hitünk kifejezésében vagy missziós küldetésünkben és bátorságunkban gátlásos, mindaz, ami nem egyezik avval, amit vallunk — akadályozza az evangéliumi üzenet befogadását, megértését, átadását. Nekünk lelkipásztoroknak, püspököknek és papoknak kell e téren az első lelkiismeretvizsgálatot végezni. Napoleon mondta egyszer: „Nincs rossz katona, csak rossz tiszt.“ Túlzott, kellemetlen kijelentés, de megfontolandó. Ha 63
