Szolgálat 37. (1978)

Az egyház szava - A szinodusi atyák felszólalásaiból

4} A „közösségi felelős“ a testvériséget és az egymás iránti felelősséget mozdítja elő, s előterjeszti a mindenki javát szolgáló terveket.

5) A „szentségi felelős“ különféle formákban előmozdítja a közösség szentségi életét.

6) A „gazdasági felelős“ tudatosítja a községben az egyház anyagi szükségleteit, és beszedi a hozzájárulásokat.

7) A „koordinátor“ pedig felügyel, hogy a különböző feladatokat összhangban tudják megvalósítani.

Minden felelős megfelelő összejöveteleken vesz részt, amelyek részben képzésükre szolgálnak, részben pedig továbbképzésükre. Egymást segítik tapasztalataik kicserélésével, a papság vezetése alatt. A jövőben a papok, szerzetesek, katekéták főfeladata: a kis keresztény közösségek laikus éltetőinek nevelése.

Amit folyamatos lelki képzésnek neveznek, az magába foglalja a biblia olvasását és csoportos átelméíkedését, a keresztény élet megvalósítását a liturgiában, lelki kapcsolatok kiépítését a közös felelősséggel vállalt tevékenységek és a rendszeres összejövetelek útján.

Míg a keresztény továbbra is hallgatja az evangéliumi üzenetet, válaszol rá, értelmezi és a mindennapi élet eseményeire alkalmazza, — a helyi hagyományok és a nép kultúrértékei a kis közösségekben itatódnak át az evangéliumi értékekkel.

A katekézis megújulása attól függ, milyen sürgetően törekszünk az emberarcú kis közösségek kialakítására.

Doyle nelsoni (Kanada) püspök:

Sok szánalmas tapasztalat tartja távol a fiatalságot a keresztény élettől. Ilyenek: a bűn, a kábítószerek, a nemiséggel való visszaélés, a szülők részéről történő elítélés vagy elvetés. Ezek az élmények könnyen elvonják fiataljainkat a keresztény oktatástól. Ma a fiatalság nagy része egy elvilágiasodott világban, elpogányosodott értékek közé merülve szerzi tapasztalatait. Könnyen észreveszi a különbséget a katekizmusban tanult és a társadalomban uralkodó értékek között, beleértve az utóbbiba szüleit és nevelőit is. Hogy értessük meg velük a Jóhírt?

Krisztus módszere a tapasztalatra épít. Hatalmát csodáin keresztül mutatta meg s tekintélyét szavaiban, mielőtt még tanított volna.

Korunk problémája abban áll, hogy oly kevesen hallgatják a Jóhírt, és még ha meg is teszik, nem készek fölfedezni Krisztust. Nevelési módszerünk nagyrésze az oktatást célozta anélkül, hogy figyelembe vette volna, van-e vágy befogadására. így sok katekézis süket fülekre talált: nem kísérte Krisztus-élmény, sem pedig a megtérés tanúsága a felnőttek részéről, akikkel az ifjúság kapcsolatban állt. Néha próbáltuk a hittanórát és a vasárnapi liturgiát megfelelően alakítani. De mivel túlságosan különböző csoportokhoz szólt, nem hozott nekik közös élményt, sem a hitoktatásnak hasznos megújulást.

62