Szolgálat 37. (1978)

Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus (Szabó Ferenc)

mel teli ismeret, tudás a Lélek szerint; Krisztus misztériumának szerves megértése, Krisztusé, akire mint központra minden irányul; nem ismeretrendszer, nem absztrakció, nem ideológia. — A hitvallás a katekézis kiindulópontja és célpontja. Célja az, hogy a hívők közössége hirdesse: Jézus, Isten Fia, Krisztus él és üdvözítő. Ezért minden katekézis modellje a keresztségi katekumenátus: ez olyan különleges kiképzés (előkészítés), amelynek során a felnőtt, aki megtért, eljut a keresztségi hitvallásig húsvét vigíliáján. A felkészülés alatt a katekumeneknek átadják az Evangéliumot (a Szentírást) és annak konkrét egyházi kifejezését, a hitvallást (Symbolum fidei)Miután az üzenet megemlítette, hogy különféle módokon és formákban lehet katekézist tartani (prédikáció, iskolai hitoktatás, rádiós vagy televíziós adás) a kommunikációs eszközök, az oktatás módozatai vagy a hallgatóság életkora szerint, hangsúlyozza: „Minden esetben meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján valamilyen kommunikációs forma valóban katekézis. Nem minden vallási tanítás egyházi katekézis önmagától. Másrészt viszont: egy alkalmi beszéd is kate- kumenális jelleget ölthet, ha eléri az embert konkrét helyzetében, és Krisztus felé irányítja őt. De ilyen esetben természeténél fogva át kell adnia az evangéliumi üzenet lényeges elemeit vagy élő lényegét; ez a lényeg nem változhat és nem lehet elhallgatni (Evangelii nuntiandi, 25). A teljes és élő lényeg, amelyet a hitvallás (Symbolum, Credo) ad át, kifejezi a Szentháromság egy Isten misztériumát; ezt a titkot a megtestesült Isten Fia, az üdvözítő nyilatkoztatta ki nekünk, aki mindig élő Egyházában. Hogy megkülönböztessük akár az evangéliumi üzenet teljes átadásában való hűséget, akár a hitet közvetítő beszéd hitelesen kateketikai formáját, szükséges, hogy az Egyház tanító és lelkipásztori hivatalához igazodjunk."

2) A katekézis mint „memoria“: Ez az Egyház tevékenységének másik alapvető szempontja: az Egyház emlékezik, megemlékezik; az Úr Jézus emlékezetére bemutatja az (eukarisztikus) áldozatot, véghezviszi az „anamnézis“-t. Csakugyan, az egyházi közösség szava és tevékenysége csak úgy hatékony, ha ma kinyilvánítják, hogy Jézus az Úr, és ha egységben vannak Vele. A katekézis így összekapcsolódik az egész szentségi és liturgikus tevékenységgel. — A katekézis kinyilvánítja korunk számára az Istenben századok óta elrejtett titkot (vö. Kol. 1,26). Ezért a katekézis által használt nyelvezet elsősorban a Szentírás és a hitvallás (Symbolum). Következésképp a katekézis igazi bevezetés a „lectio divina“-ba, vagyis a Biblia olvasásába; de ez az olvasás a Lélek szerint történik, aki az Egyházban lakik akár az apostoli szolgálatban való jelenlétével, akár a hívőkben kifejtett tevékenységével. A Szentírás lehetővé teszi azt, hogy valamennyi keresztény ugyanazt a nyelvet beszélje. Természetes az, hogy a (hitre való) nevelés idején emlékezetből megtanulnak bizonyos bibliai mondásakat, különösen az Újszövetség verseit, vagy bizonyos liturgikus formulákat, amelyek világosan szentírási verseket őriznek, vagy más közös imádságokat. A hivő asszimilálja azokat a hitkifejezéseket is, amelyeket hosszú századok során alakított ki a keresztények élő gondolkodása, és

58