Szolgálat 37. (1978)
Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus (Szabó Ferenc)
amelyeket átvettek a hitvallások (krédók), illetve az Egyház fontosabb dokumentumai. így a keresztény lét beilleszkedik abba az élő hagyományba, amely az emberek történelme során kimutatja, hogy Isten Igéje Jézus Krisztusban felvette az emberi természetet. Végül a katekézis ,a hit dokumentumainak átadása1. Az általa kiválasztott témák és kifejtésének módjai megfelelnek az Istenhez és az emberhez való hűségnek — Jézus Krisztusban“. 3) A katekézis mint „tanúságtétel“: „Az élő hagyományba beágyazott Szó ily módon élő szó a mi korunknak. A tanúságtétel, elkötelezettség, „inculturatio“, egyházi tevékenység, lelki élet, személyes és liturgikus ima, életszentség végeredményben ugyanazt a valóságot jelzik: a ,testificatio‘-t. A hívők közössége olyan emberek közössége, akik megélik és ma jelenvalóvá teszik az üdvtörténetet. Azt az üdvösséget, amelyet a közösség hordoz, felkínálja korunk embereinek: a bűntől, az erőszaktól, az igazságtalanságtól, az önzéstől való szabadulást. így beteljesednek Jézus szavai: ,Az igazság megszabadít benneteket' (Jn 8,32). — A katekézis tehát nem szakadhat el az élő elkötelezettségtől: ,Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram . . .' (Mt 7,21). Ennek az elkötelezettségnek számtalan egyéni és közösségi formája lehet. Hagyományos kifejezés szerint .Krisztus követése1. Az erkölcsi tanításnak tehát, vagyis .Krisztus törvényé'-nek megvan a helye a katekézisben. Világosan állítani kell, hogy vannak erkölcsi törvények és alapelvek, amelyeket elő kell adni a katekézisben, továbbá, hogy az evangéliumi erkölcs olyan sajátossággal rendelkezik, amely messze túlmutat a természetes etika puszta követelményein. Csakugyan, Krisztus törvénye, vagyis a szeretet törvénye a szívünkbe van írva a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5; Jn 31,34). — Másrészt a katekézis mint tanúságtétel egyben kialakítja a keresztényt: teljesen beletestesíti őt Jézus Krisztus tanítványainak közösségébe, az Egyházba; ennek a földön vándorló, hivő népnek egész, kegyelmi és bűnös állapotától meghatározott valóságát felveszi; elfogadja a testvéri szolidaritás minden érzelmét, azét a sorsközösségvállalá'sét, amelyet a kereszténynek meg kell őriznie életében hivőkkel és nem hívőkkel, mindenkivel szemben, akik osztoznak az emberi család sorsában. Ily módon az egyházi közösség igazán megvalósul mint az üdvösség egyetemes szentsége. Ez az erkölcsi tanítás nemcsak egyéni, hanem ki kell fejeznie az evangéliumi üzenet társadalmi dimenzióját is. A mai katekézis egyik alapvető feladata éppen az, hogy az elkötelezettség új formáit kezdeményezze és ösztönözze főleg az igazságosság terén. így a keresztény tapasztalatból az evangéliumi élet új stílusai születnek meg, amelyek Krisztus kegyelmének segítségével az életszentség új gyümölcseit hozzák.“ — Befejezésül az üzenet II. része — a hit pedagógiájának sajátosságaként — hangsúlyozza e három mozzanat szükséges és szerves kapcsolatát. „Találkozás Krisztus személyével; a szív megtérése; a Lélek megtapasztalása az egyházi közösségben“: ez a három következik az előbb leírt teljes katekézis megvalósításából. Szabó Ferenc 59
