Szolgálat 37. (1978)

Az egyház szava - Az V. püspöki szinódus (Szabó Ferenc)

3) Végül a Pápa az atyákkal együtt hangsúlyozza, hogy sokkal sürgetőbb szükség van ma, mint valaha a vallásszabadság követelésére, hogy az egyház szabadon hirdethesse a keresztény hitet, szabadon végezhesse a katekézist is minden szempontból. „Sajnos, sok olyan ország van, ahol teljesen elnyomják vagy legalább is igazságtalanul korlátozzák az egyes emberek jogait: jog a szabadsághoz, a család joga a gyermekek neveléséhez, a vallási közösségek joga saját tagjaik neveléséhez. Ebben a különösen ünnepélyes pillanatban ismételten kérjük a népek vezetőit, hogy — saját országaik érdekében is — tartsák tiszteletben az emberek és a vallási közösségek jogát a társadalmi és politikai szabadsághoz a vallás területén is. Csakugyan, amint a vallásszabadságról szóló zsinati nyilatkozat kijelenti: .lényegében minden polgári hatalom köteles arra, hogy védje és előmozdítsa az ember alapvető jogait'.“

Baggio bíboros, delegált elnök, a szinódus lezárását megelőzően sajtókonferenciát tartott. Ennek során válaszolt egyes sajtószervek „kritikáira" is: bizonyos szenzációt ha j h ászó körök ugyanis azért bírálták a szinódust, hogy nem voltak szakadások, heves viták, feszültségek a munkák során. Ma, amikor a világban annyi a sajnálatos megoszlás és a viszály, groteszkül hat az, ha egy egyházi gyülekezetei azért bírálnak, mivel egységes. Volt ugyan „feszültség“ a szinóduson — fűzte hozzá Baggio bíboros —; de ez egy bizonyos „neki- feszülés“ volt: figyelem az Isten Szavára, törekvés arra, hogy — hűségesen Isten Szavához és a mai emberek igényeihez — világosabban lássák feladatukat, hogy megjavítsák a hit elmélyítését célzó katekézist.

III. A szinódus teológiai mérlege

Ha a szinódus munkájának elvi, teológiai szempontjait összegezni akarjuk, legegyszerűbb, ha az Isten népéhez intézett záróüzenet II. részét ismertetjük. Egyébként maga a Szentatya is záróbeszédében ezeket a lényeges szempontokat emelte ki. Hűség Isten Szavához (Kinyilatkoztatás, Szentírás): Krisztus misztériumának megjelenítése a szentségekben, főleg az Eukarisztiában; végül: a hit igazságainak életté váltása a mindennapok során, vagyis tanúságtétel.

Ezeket körvonalazza a záróüzenet II. része: „A katekézis mint a Krisztusban kapott üdvösség kinyilvánítása“. Miután kiemelte a katekézis Krisztusközpontúságát, ez a rész három mozzanatot világít meg — e három szempont szorosan összetartozik, és mintegy a katekézis sarkpontjait jelzi: a katekézis szó (verbum), emlékezés (memória), tanúságtétel (testificatio). Lássuk ezt a három pontot szószerinti fordításban (csekély rövidítéssel).

1) A katekézis mint „szó": „Ez az Egyház küldetésének egyik elsődleges szempontja. Csakugyan: az Egyház beszél, hirdet, tanít, közöl: mindezek egyetlen tevékenységet fejeznek ki, ami nem más, mint az üdvözítő Isten misztériumának megismerése a Lélekben. ,Ez az örök élet: hogy megismerjenek téged, igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust' (Jn 17,3). Ez a megismerés nem akármilyen tudás: a misztérium megismerése, öröm57