Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - † Sombor J. Gertrud: Ward Mária életútja
így érkezett el az 1625-ös szentév. Mária sok elfoglaltsága mellett még buzgóbban imádkozott. Róma templomaiban a kitett Oltáriszentség előtt naponta két órát töltött imádásban, az volt erőforrása. Ragyogóan kiviláglott lelki útja, amelyik a legnehezebb körülmények közepette sem hasadt ketté. Életében egy volt az Istenbe merülés és a szolgálat. Nyitott volt az emberek iránt, és a kapott kegyelmeket az ő javukra használta fel. Másokért élt. Mikor látta, hogy ügye nem halad, a buzgó katolikus Miksa bajor fejedelem pártfogását akarta megszerezni. Két hűséges rendtársa, egy pap és egy hősies kísérő társaságában gyalog ment át az Alpokon. Karácsony estéjén teljesen kimerülve, átfagyva érkeztek Feldkirchbe, útjuk mégis azonnal a jéghideg templomba vezetett, ott imádkoztak hajnalig. Ward Mária lelki sötétségben nem érzett semmi örömöt, csak másnap a reggeli szentmisén árasztotta el karácsony boldogsága. Tovább siettek Münchenbe, ahol már gyóntató- ja, a kármelita P. Domonkos — mint Rómában is — előkészítette az utat, úgyhogy a fejedelem kedvezően fogadta: iskolát nyithatott, odahívhatta társait, a sok jelentkező növendéket pedig alig győzték befogadni. Bécsbe is kapott meghívást; ott ismerkedett meg két rendtársával Pázmány Péter esztergomi érsek, és a nagyrészt evangélikus pozsonyi városi tanácsnál kieszközölte, hogy ott is nyithassanak iskolát. Ward Mária személyesen kísért oda négy rendtagot, és megérkezéséről 1628. márc. 15-én írt levelében értesítette pártfogóját: „Reméltem, hogy itt találom Excellenciádat, mert ez lett volna nekem a legnagyobb vigasztalás, annyira tisztelem . . . Küldöncünk mindjárt indul és kéri szent áldását számunkra, én pedig gyermeki imával kérem az Urat, hogy őrizze meg még nagyon sok boldog éven át." Igen fontosnak tartotta ezt az alapítást, azért Babthorpe Borbálát tette meg főnöknőnek, aki „nagyon begyakorlott és jól behatolt intézetünk szellemébe, remélem, mindent megtesz, amit tőlünk kívánnak." A pozsonyi ház néhány éves működéséről értékes adatok maradtak fenn: az intézet részletes, négy osztályra szóló tanterve a korabeli leánynevelés egyik fontos bizonyítéka. 1629. júl. 28-án Pázmány Péter Cataneo Castiglioni apáthoz, a Hitterjesztés Kongregációjának római ügyvivőjéhez írt levelében bátran kiállt az angolkisasszonyok mellett: „Nekem az a meggyőződésem, hogy az isteni Gondviselés bölcsességének ajándéka ez az intézet . . . Merem kimondani, hogy a világ megjavításában a leányok szerepe majdnem fontosabb, mint a fiúké. Hiszen mindnyájan édesanyánktól kaptuk az első irányításokat jövendő életünkre. Az az illat pedig, amelyik beleivódott az új cserépedénybe, állandóan megmarad. Ezenkívül ennek a nemnek sincs kevésbé szüksége a jó nevelés fékezésére, mint a másik nemnek a vezetésre ... A jámbor asszonyok már az ősegyházban is együtt működtek az apostolokkal és Szent Pállal. Elkísérték az apostolokat, hogy a nők lakosztályaiban és olyan helyen is hirdessék nemüknek megfelelően a keresztény igazságot, ahova azok nem juthattak be. Vajon az isteni Bölcsesség nem újíthatja-e fei most is, az elöregedő világ estéjén az ősegyház szellemét?" *» 4 49
