Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - † Sombor J. Gertrud: Ward Mária életútja

Még hitsorsosai sem értették meg bátor kiállását, sőt ellene fordultak. Flandriái házában is nehézségek várták, társai közt széthúzás támadt, kiváló gyón- tatóját, P. Leet hamarosan elvesztette. Isten újból belső vigasztalással ad neki erőt: 1615 Mindenszentek ünnepéi szinte megmutatta neki a megigazult lélek szépségét. Ez a lélek el volt választva a földi valóságoktól, és azok mégis egészen áthatották, mert tökéletesen egyesült Istennel, és mindent őrá vonatkoztat. Ezzel kapta meg a teljes lelki szabadságot, kiegyensúlyozottságot, bölcsességet és képességet mindarra, amit az Intézet megkíván.

Ennyi meg nem értés közepette világos lett előtte: intézete úgy őrizheti meg függetlenségét, ha közvetlenül a Szentszék alá van rendelve, tehát minél előbb Róma jóváhagyását kell kérnie. Kérvénye el is jutott a pápához, aki a megerősítésiig a St. Omer-i püspök védelmére és gondjaira bízta őket. A bizonytalanság tehát még mindig tovább tartott. Három eredményes és küzdelmes év után — közben intézete újabb alapításokkal Liége-be, Kölnbe és Trierbe is eljutott — elhatározta, hogy Rómába utazik, és személyesen kéri a Szentatyától a jóváhagyást. Egyszerű zarándoköltözetben 1621 októberében indult el néhány társával. Utazásuk rideg télben, a kitörőfélben lévő harminc éves háború zavarai közepette két hónapig tartott. Közben Loretóban, a Szűzanya szentélyében kapott kegyelmi erőt. Életrajza szerint Szűz Mária ott választotta ki arra, hogy részt kapjon az ő Istenért viselt szenvedésében és fáradságában. Karácsony estéjén végre eljutottak céljukhoz, Szent Péter apostol és Szent Ignác sírjánál imádkozhattak. A Szentatya jóságosán fogadta, és megjegyezte: „Lám, az Isten mindig gondoskodik Egyházáról, íme a nők is nagyot tehetnek érte.“ Azonban rendje megerősítéséért benyújtott kérvénye annyi új dolgot tartalmazott, hogy a pápa az ügy részletes kivizsgálását a bí- borosi kollégiumra bízta. Mutius Viitelleschi jezsuita generálistól is kérnie kellett, hogy engedje meg szabályuk átvételét, noha előre tudta az eredményt: „Sohasem fogja megengedni.“ A nehéz időkben a generális nem merte vállalni ezt az újabb terhet. Még néhány év múlva, 1627-ben is csak passzív magatartásra utasította rendjét: az angolkisasszonyokról tisztelettel szóljanak, de intézetük terjesztését se elő ne mozdítsák, se ne akadályozzák. Rómában közben a közfigyelem feléjük fordult. Kik ezek a nők, akik szerzetesi ruhához hasonló hosszú fekete ruhájukban annyit járnak az utcán? Ward Mária jóváhagyási kérelmével egyidöben egy mástik iratot is küldtek a bíborosi bizottság elé: az angol papság vádjait a „jezsuita nők" ellen, amelyben a legnagyobb rövidlátással bírálták működésüket, a szokatlan, sokak előtt túl merésznek tűnő valóságot kibővítve koholt rágalmakkal. Ward Mária pedig ennyi nehézség közepette, szűkös anyagi körülmények között töretlen energiával dolgozott, Rómában, majd Nápolyban alapított leányiskolát. Kérvényére még mindig késett a válasz, személyes kihallgatásra sem kapott engedélyt. Ismét merész lépésre határozta el magát: Frascatiban sétája közben megszólította az újonnan megválasztott Vili. Orbán pápát, és újra kérte rendje megerősítését. De még mindig nem jött válasz.

48