Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - † Sombor J. Gertrud: Ward Mária életútja

gyermekszobában tűz ütött ki. Mária két kiis testvérkéjét az egyik védett sarokba vezette, ott nyugodtan imádkozta a szentolvasót, húgocskái pedig vele mondták az üdvözlégyeket. így találta meg őket a lángokon át segítségükre siető apjuk. Majd a folytonos üldözések miatt a családnak egészen északra, North umber lan db a kellett költöznie. Máriának azonban anyira ártott a nedves éghajlat, hogy nem maradhatott velük. Rokonainál, a Babtorphe családnál nyu- godtabb vahásos élet légkörébe jutott, naponta hallgathatott szentmisét, és velük együtt ebben a korban szokatlanul gyakran, kéthetenként járulhatott szentáldozáshoz. Unokahúgával, Borbálával, későbbi hűséges társával együtt fiatalságának minden lelkesedésével olvasta a szentek életét, és esténként hallgatta idős alkalmazottjuk elbeszélését, kolostori történeteket. Az ő lelkében is felébredt a szerzetesélet utáni vágy, de ez kemény küzdelmet jelentett, hiszen hazájában nem működhettek zárdák. Apja egyáltalán nem tudta megérteni, miért akarja felcserélni az angol katolikusok küzdelmes életét egy külföldi kolostor nyugalmával éppen akkor, amikor igen kiváló kérője jelentkezett, és így házasságával sokat segíthetne üldözött hitsorsosain. Még gyóntatóatyja, P. Holbey lis, akinek szentmiséje előtt kitárta lelkét, le akarta beszélni szándékáról. Ö tovább bízott és 'imádkozott. És íme a páter átváltozás után egy hirtelen mozdulattal feldöntötte a kelyhet, és a szent vér kiömlött. Megdöbbenve értette meg: ez a vételen esemény jelkép! így akarja ő is megakadályozni, szinte kiönteni a gyónógyermeke lelkében működő kegyelmet.

A huszonegy éves fiatal leány így végül is követhette hivatását. Áthajózott Flandriába, hogy ott zárdába lépjen. De még nem látta világosan, hová hívja az Úr, csak azt érezte, hogy teljes áldozatra, a legszigorúbb szerzetbe vágyik. St. Omerbao a klarisszáknál kért és kapott felvételt. Mindent odaadott, és mégis: az óhajtott élet első éve nem a lelki szárnyalás, hanem a kemény útkeresés ideje lett. Nem karnővérnek, hanem segítő nővérnek vették fel. Zsolozsmázás és imádságos csendes órák helyett neki kellett hosszú, fáradságos gyaloglással nővérei számára adományokat gyűjtenie. Hősies akarata nem tört meg, de a test nem bírta, dagadt lábain alig vonszolta magát. Végre a rend vizitátora kijelentette, hogy ez az életmód nem neki való. Tanácsára angol származású karnővérek számára külön kolostort alapított. De ott is tovább szenvedett a gyötrő sötétségtől. Lelkében egyre erősebb lett a felismerés: őt nem egy életforma szolgai követésére, hanem akarata teljesítésében új ösvényre hívja az Úr. „Mást kell tennem, de mit és hogyan, azt nem láttam. Csak azt értettem meg, hogy az az Isten akarata, és úgy lesz jó“ — írja feljegyzéseiben. Követte a belső hívást, visszatért Angliába, hogy ott dolgozzék a lelkekért.

Londonban részt vett a renaissance-kor társadalmának mozgalmas életében. A legkülönbözőbb apostoli munka foglalta le minden percét. Gyermekeket tanított hittanra, majd egyszerű öltözetben szegényeket ápolt, majd báli ruhában vegyült el az előkelők társaságába, hogy ott súgja meg ismerőseinek, hol lesz a következő szentmise. Több fiatal leány csatlakozott hozzá, köztük húga és említett unokahúga. De még mindig nem látta tisztán, mi lesz műkö46