Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A hitoktatás helyzete az Egyesült Államokban
növekedése, hanem az egész tanári karé. Ezt az elvet a nevelők többfelé a tanári karok számára rendezett lelkigyakorlatokon teszik magukévá, mélyítik el. Elfogadott alapelv ma az is, hogy az első a fiatalok pasztorális szolgálata. A katekézisnek túl kell mennie a puszta tananyag-oktatáson, inkább a hit fejlődését igyekezzék elsősorban előmozdítani. Ne váljék a jóhír továbbadása kate- kézis helyett teológiai fejtegetéssé sem; inkább mutassa be annak emberi és hitbeli dimenzióit, amit a diák beleépíthet saját életébe. Hogy a diákokban kialakuljon a meggyőződés: az emberi élet lényeges része másoknak szolgálni, sok középiskola a felebarát valamilyen formában való szolgálatát az iskolai munka részévé tette. Példák: gyengébb tanulókat instruálni, betegeket látogatni, kisgyerekekkel foglalkozni. Nagyon népszerűekké váltak a középiskolákban a lelkigyakorlatok. Legtöbb helyen azt is megértették: nem szabad, hogy a lelkigyakorlat az iskolaév elszigetelt eseménye legyen, ellenkezőleg igyekeznek a vallásos nevelés egész évi programjának egy jelentős állomásává, szerves részévé tenni. Több egyházmegye hitoktatási irodája tanterveket dolgozott ki a hozzátartozó középiskolák számára. Egy ilyen tanterv csak akkor éri el a célját, ha elég rugalmas ahhoz, hogy az iskola helyi szükségleteihez alkalmazni lehessen. A legfőbb szempont mindig a diák érdeke legyen, ne pedig felsőbb irányelvek követése. Az utóbbi öt év egyik legfontosabb fejleménye a tizenévesek vallásos nevelésében a „totális ifjúsági program“ gondolatának kialakulása. A programot az jellemzi, hogy az egész a fiatalok által, az ő számukra és ővelük történik. Az egyik dallasi káplán rövid idő alatt igen szép eredményeket ért el ezen a téren. Elégtelennek találta a tantermi hitoktatást, úgy érezte, hogy a fiataloknak többre van szükségük. Vezetőcsoportot alakított, melynek tagjai egy apáca, egy nős diakónus, egy fiatalasszony és egy világi férfi. Ez a gárda ifjúsági vezetők képzését végzi, akik 10—20 fiatalból álló csoportot irányítanak. Totális, átfogó a program annyiból is, hogy nem merül ki vallásos ismeretek oktatásában, hanem kiterjed a fiatalok életének más területeire is, pl. együtt mennek szórakozni, kirándulni, vagy közösen vesznek részt valami másoknak segítő programban. Eddig harminc ilyen vezetőt képeztek ki a plébánián. * * * A Zsinat szerint a hitoktatás feladata, hogy „a tanítás fénye által az emberekben élő, tudatos, tevékeny hitet alakítson ki“ (Christus Dominus, 14). Hogy változó világunkban ez a feladat kellő módon megvalósulhasson, a Zsinat azt is előírta, hogy a megfelelő római hatóság hitoktatási direktóriumot adjon ki (uo. 44). Válaszként erre a felhívásra a Papi Kongregáció 1971-ben kiadta az Általános Hitoktatási Direktóriumot, amely elveket és útmutatásokat fektet le a vallásoktatás számára, s egyúttal sürgeti a különböző országok püspökeit, hogy ezeket a helyi körülményekre alkalmazva országos direktóriumokat állítsanak össze. Az U.S.A. püspökei is megkezdték a munkát. A feladat óriási volt: 41
