Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A hitoktatás helyzete az Egyesült Államokban
rámutat egy fejlődő közösség törekvésére, hogy Krisztus ismeretét vigye — lehetősége szerint — az embereknek. Érzik, tudatossá akarják tenni, hogy minden megkeresztelt a „királyi papsághoz“ tartozik, s így az Egyház minden tagjának sugároznia kell a Krisztustól kapott örömhírt. Európa országaiban természetesen más a helyzet. De itt sem kevésbé érvényes, hogy a gyermekek első katekétái a szülők. Itt sem kevésbé fontos az egyházközség szerepe. Mindenesetre tanulságos, hogyan próbál az Egyház megbirkózni a katekézis feladatával a föld különböző részein. Lelóczky Gyula A HITOKTATÁS HELYZETE AZ EGYESOLT ÁLLAMOKBAN „Jöjjön, atya, nézze meg maga is“ — ezzel fogadnak az Egyházmegyei Hitoktatási Iroda második emeleti helyiségében. Az Iroda mind a hat — két apáca és négy világi — alkalmazottja egy munkába merült szerelő körül áll. Odamegyek s látom, hogy a szerelő magnószerű készüléken dolgozik. „Most érkezett“, mondja Helen nővér, „videoszalagos magnó. Csak ráteszünk egy szalagot, hozzákapcsoljuk a tévékészülékhez, és a legjobb előadókat láthatjuk, hallhatjuk. A magnó könnyű, vihetjük magunkkal a plébániákra." A szerelő végez, a képernyőn Bernhard Häring alakja jelenik meg, és a keresztény lelkiismeret szabadságáról kezd beszélői. Még néhány percig tart az izgalom, majd Lois nővér, az Iroda feje, a szobájába tessékel és kérdéseimre kezd válaszolni. Ebből a beszélgetésből származik az alábbi cikk javarésze. A cikk az országos helyzetet próbálja bemutatni, de emellett — mint „cseppben a tengert" — a dallasi egyházmegye életéből vett adatokkal, jellemző példákkal illusztrálja ezt a helyzetképet. * * * Az Egyesült Államok egyházi életének az 1884-ben megtartott III. Teljes Baltimore-i Zsinat adta meg jellegzetes, sok szempontból egyedülálló formáját. Ekkor öltött formát és vált előírássá az az ideál is, hogy minden katolikus gyermeknek katolikus plébániai elemi iskolába kell járnia. Iskolák ezreit építették fel plébániatemplomok mellett, és az apácák túlnyomó többségének ettől fogva az ezekben az iskolákban való tanítás lett az életfeladata. Az iskolák fejlődésük csúcspontját az 1963/64-es tanévben érték el: mintegy 11 000 iskolában 76 000 apáca és 38 000 világi tanerő 4.5 millió diákot tanított. Főként financiális nehézségek következtében az utóbbi 15 év során sok iskola becsukta kapuit: 1972-re az iskolák száma 9000-re, a diákok száma 3 millióra ősökként. Úgy tűnik, hogy a számok ezen a szinten megállapodtak, nem mutatnak további lényeges változást. Az elemik mellett természetesen igen sok katolikus kö36
