Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Benkő Antal: Tallózás a katekétika mezején
lehetőségeket, s főként új kateketikai lehetőségeket biztosítani. Hogy képesek erre, amikor a papok száma viszonylag igen kevéssé növekszik? így elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a német nyelvterületek és a latin népek katekézise nagy különbséget mutat. Vessünk először egy pillantást az osztrák helyzetre. 1976-ban Austriában kb. 8000 katekéta dolgozott. Ezeknek valamivel több mint a fele nem pap. A kettő aránya tartományok szerint változik. Viszonylag legtöbb pap hitoktató működik a gurki egyházmegyében, legkevesebb (1 : 3) Bécsben. De minden hitoktatónak teológiai karon vagy pedagógiai főiskolán kell képesítést szereznie. Ez az egyik oka annak, miért volt 1976-ban a bécsi egyetem kb. 1000 teológiai hallgatója között 85 % világi. Ezek fele ugyan ún. kombinált programot követ, vagyis egyéb szakból is akar képesítést szerezni, de mindenesetre készül arra, hogy hitoktatást (is) vállalhasson. Ezért képesítése nem lehet alacsonyabb szintű, mint a többi szaktanáré. — Vessük össze evvel a francia helyzetet. Mivel Franciaországnak kb. hétszer annyi lakosa van, mint Ausztriának, s a katolikusok számaránya is hasonló, kb. 60 000 katekétára számíthatnánk. Msgr. Orchampt angers-i püspök szinódus alatti konferenciájából tudjuk, hogy számuk több mint 150 000 (valószínűleg a nem „főfoglalkozású“ pap hitoktatók nélküli). A különbség egyik oka az, hogy Franciaországban nem kell főiskolai végzettség. A katekéták képzésére sok gondot fordítanak. Csak Párizsban 700 végzett 1976-ban továbbképző kurzust. De a tanfolyamokat az egyházmegyék szervezik, amint a munkahelyet is ők jelölik ki. A katekéták sok esetben nem is számíthatnak fizetésre, mint német vagy osztrák kollégáik. — Ha tovább megyünk Dél-Amerikába, a kép még jobban kitárul. A nagyobb városokban vannak kifejezett, európai szintűnek tekinthető kateketikai kurzusok. Rio de Janeiro-ban jelenleg öt ilyen működik. Legtöbb egyházmegyének azonban nincs lehetősége ilyet szervezni. Azoknak a tanítóképzős hallgatóknak adnak bizonyos kiegészítő képzést, akik készek hitoktatást is vállalni az iskolában. A lakosság 50 % analfabétája azonban nyíltan mutatja, hogy nem egy vidéken még iskola és tanító sincs. Itt az írni-olvasni tudók közül hívják meg egy kurzusra azokat, akik a katekézisben közre akarnak működni. Bizony néha ez a kiképzés csak néhány napig tart. Sokszor pedig egyszerűen fölkérik azt, akinek van valamelyes hittani ismerete, így segített mellettem is egy éven keresztül egy katolikus iskola felsős gimnazistája. A várostól eléggé kieső, gyéren lakott vidékre mentünk havonta egyszer. Amíg én a felnőttekkel foglalkoztam (gyónásra, házasságra való előkészítés, keresztelés), addig ő a gyerekeknek magyarázta nagy lelkesedéssel a hitet. Nem kell tehát csodálkozni, ha csak a már említett Minas Gerais tartomány egy érseksége 10 000 katekétát említ területén, akik közül csak kb. 4000 tanítónő. Nem jelenthet veszélyt az ilyen kevésbé képzett katekéta működése? Nem használhat akaratlanul is kevésbé szabatos kifejezéseket, hisz maga is alig egy fejjel van a többiek előtt? Ennek elkerülésére törekszenek Dél-Amerikában is a katekéták továbbképzésére, hitbeli ismereteik fejlesztésére. Mindenesetre 35
