Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Benkő Antal: Tallózás a katekétika mezején
írott katekézisek közül legismertebb az ón. holland katekizmus. Milyen lelki szükségletet elégít ki világszerte az ilyen fajta kiadvány, azt mutatja, hogy 1965 (megjelenési éve) és 1975 között már 14 nyelven adták ki, s új nyelvekre való fordítása is folyamatban van. — Más felépítésű, de ugyanazt a célt akarja szolgálni az 1976-ban angolból fordított „Ein katholischer Katechismus“ (Koséi), továbbá Exeler, Emeis, Kalteyer és Dreher művei, hogy csak a legismertebbeket említsük a német nyelvterületről. De sokaknak — főként Dél-Ameri- kában, ahol a lakosság fele még analfabéta — az írott igehirdetés nehézkes vagy hozzáférhetetlen. Azért a francia példát követve Dél-Amerikában az egyházi törvényektől előírt jegyesoktatásnak és keresztségi előkészítésnek adnak új formát. Igen sok egyházmegyében a házassági előkészülethez három, a ke- resztségihez pedig legalább két megbeszélést ill. oktatást írnak elő. De maga a hangsúly is eltolódott. A házassági akadályok megvizsgálásán túl mindenekelőtt katekézist kapnak a jegyesek. így próbálják náluk pótolni, amire gyermekkorukban nem volt alkalmuk. Központi helyet foglal tehát el az egyházi életbe való tudatosabb bevezetés. A házasság szentségi jellegének értelmezésénél — amire az egyik megbeszélést fordítani kell — ez természetesen adódik. A keresztségi előkészítésre pedig íme egy kis példa Rio de Janeiro egyik legnagyobb plébániájáról: Az első oktatásra a hét kitűzött napján közösen jelennek meg a plébániateremben mindazok a szülők és keresztszülők, akik keresztelést kértek. A plébánoson kívül részt vesz két, de legalább egy házaspár is az egyházközségből. Jórészt ők vezetik ezt a megbeszélést; így kívánják szemléltetni, hogy az egyház, mint élő közösség, hívek és papok közössége. A második megbeszélés tárgya azután a keresztség szentségének részletesebb — dogmatikai és liturgiái — kifejtése. Egy körkérdés alapján ui. megállapították, hogy a Rio de Janeiro-i katolikusoknak csak kb. 30 %-a tartja fontosnak, hogy a keresztség által az egyházba kapcsolódunk be. 50 % pedig pusztán valami Istentől kapott vagy megszerzendő védelemre gondol, amikor gyermekét megkeresztelted. A felnőttek katekézise ma már sok helyen éppen olyan fontos szerepet tölt be, mint a gyermekkatekézis. Az 1971-es római kateketikai kongresszus is az előbbit hangsúlyozta. Nem abban az értelemben, mintha a kettőt fel kellene cserélni. Dél-Amerika a legjobb példa arra, hogy erről szó sincs. Csak azt akarják (kiemelni, hogy amíg a gyermekkatekézisben már van bizonyos gyakorlatunk, s itt többé-kevésbé érezzük problémákat (mint a német példa is ékesen bizonyítja), addig a felnőtt katekézisre fel kell ocsúdni, ott még vár ránk a módszerek kiépítése. Ebből a szempontból Dél-Amerika kétségtelenül érdekes tapasztalatokkal szolgálhat. Egyrészt csaknem az egész földrész katolikus. Másrészt nincs sok tradíciója, megkötött formája — még az egyházi élet terén sem. Sokkal könnyebb új lehetőségeket keresni, mint pl. Ausztriában. Ugyanakkor a nép természetes szaporodása új lehetőségek kipróbálását követeli. Brazíliában pl. ez évi 3 mill:ió körül van. Azaz nem egészen négyévenként Magyarország egész lakosságának megfelelő hivő számára kell új pasztorációs 34
