Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Benkő Antal: Tallózás a katekétika mezején

tudja, hogy ez sokszor — a körülményektől függően — csak annyit tud elérni, hogy a növendék valamiképpen megismerje az Isten felé vezető utakat, vagy a keresztény feleletet az élet fontosabb kérdéseire. Az iskolai keret nem adja meg neki a keresztény közösséget, sem nem biztosítja a keresztény életforma konkrét lehetőségét. Ezért említi a szinódus első helyen mint az iskolai vallás- oktatás célját: „a vallásoktatásnak a vallásra és a hitre vonatkozó felelős gondolkodásra és magatartásra kell képesítenie" (uo. 96. o., 2.5.1Főleg kisebb helyeken ez a vallásoktatás teljes katekézist is jelent, azaz eléri a II. Vatikáni Zsinattól a katekézisnek kitűzött célt: „hogy az emberekben az ismeret által megvilágított hit élő, tudatos és tevékeny legyen" (CD 14). De mivel mindig több és több helyen érezhető ennek hiánya, fokozottabb szerephez jut az egyházközségi katekézis és az ún. felnőtt katekézis.

Nem könnyű egyértelműen meghatározni, mit értenek a német szerzők egyházközségi katekézisen. Legtöbbször megelégszenek avval, hogy felsorolják azokat a feladatokat, amelyeket a mai iskolai hitoktatás nem tud megvalósítani, s így másnak, a hívők közösségének kell pótolni. Elsősorban a szentségi és imaéletbe való bevezetés, az ebben való fejlődés lenne a tárgya. Több helyen már nem az iskolai hitoktató készíti elő a gyerekeket az első áldozásra, hanem maguk a szülők és egyházközségi vezetők. Természetesen a pap irányítása alatt. Hasonlóképpen járnak el a bérmálási előkészületnél. — Mások tovább mennek. Még akkor is sürgetik a szentség felvételét megelőző katekézis egyházközségi jellegét, ha lenne megfelelő hitoktatás. Lényegesnek találják, hogy ezeknél a gyermek lelkét oly mélyen befolyásoló lépéseknél érezze és lássa, hogy Krisztussal a közösségen keresztül, annak keretében és együttesében találkozik. Nem ez táplálja-e az új keresztény hitét, akár gyermek, akár felnőtt? Ide kell begyökereznie, innét szívja későbbi táplálékát. S hogy ezt megélje, ahhoz nem elég csak a hitoktató egyéni fáradozása, sem a szülők esetleges részvétele; az egyházközséggel kell érintkezésbe lépnie, annak kell befogadnia őt, vele együtt örülnie, lépéseit támogatnia. — E felfogás következetes megvalósítása az egész közösség megújulásához, s ennek következtében még átfogóbb közösségi katekézisfogalomhoz vezet: „Az egyházközségi katekézis közelről megismertet keresztény mivoltunk minden lehetőségével. Feltárja az egyházközségben megélt és megtapasztalt hit birodalmának kapuját. A tervszerű életvitelben és tanulmányi folyamatban az egyházközséget úgy tapasztaljuk meg, mint hivő, ünneplő, szerető és missziós közösséget" — mondja J. Müller, a bécsi egyetem tanára és a kérdés egyik fő értelmezője (Gemeindekatechese. Prospektiven zu einer pastoralen Konzept. Mainz 1976).

Ez a felfogás szükségképpen magával hozta a felnőttek hitbeli fejlődésének kérdését is. A szentbeszéd főcélja tulajdonképpen mindig ez volt, s ezen az úton felnőttek is kaptak katekézist. De a pluralista társadalom, az egyházban érezhető változások kifejezetten is fölkeltették az igényt a felnőttek részéről a hit mélyebb és rendszeresebb megismerésére. Az Egyház maga is érezte ennek fontosságát, s ezért sürgeti az új szentségi liturgiában az igehirdetést. Az

3

33