Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Benkő Antal: Tallózás a katekétika mezején

Néhány indítás az egyháziközségi munkára vonatkozólag:

— Az egyházközség kapcsolatba léphet a szülőkkel olyan ügyben, amely sok szülőt érdekel.

— Szülőket és fiatalokat megnyerhetünk olyan szolgálatra (pl. elsőáldozás megrendezése), amely sem időben, sem tárgyilag nem követel túl sokat, fontosnak tekintik és örülnek neki. Néhány szülő és fiatal így megtalálja feladatát az egyházközségben.

— A gyerekek ösztönzéseikkel (pl. egy dal előadása, egy kép magyarázata, indítványok a hivők könyörgéseire) gazdagíthatják a közös istentiszteletet.

— A gyerekek is megismerik egymást és kapcsolatba kerülnek.

Benkő Antal

TALLÓZÁS A KATEKÉTIKA MEZEJÉN

A századé lej i kateketikai irodalomban hitoktatás és katekézis egyet jelentett: a gyermekek vallásoktatását. Jól példázza ezt Gatterer innsbrucki professzornak a 30-as évek elején több kiadást megért klasszikus munkájának s címe: Katechetik oder Anleitung zur Kinderseelsorge (Katekézis, vagy Bevezető a gyermekpasztorációba). Aki azonban az utolsó tíz év — főként német nyelvű — kateketikai irodalmára csak egy pillantást is vet, azonnal észreveszi a változást. Vallásoktatás, egyházközségi katekézis, felnőtt katekézis mintha mást jelentene. Ne gondoljunk arra, hogy pusztán a német alapossághoz illő szőrszálhasogatásról van szó. S elsősorban nem is külső kérdések váltották ki ezt a megkülönböztetést. Inkább belső feszültségről beszélhetnénk, különféle irányok találkozásának nehézségeiről. Ezért foglalkozott a kérdéssel a német püspöki kar legutóbbi szinódusa is.

Amíg a nyugati-európai társadalom kereszténynek tekintette magát, s ez kifejezésre jutott megoyilatkozásaibain — pl. törvényhozásában, nevelési rendszerében, ünnepeiben —, addig természetes volt, hogy a vallásoktatás hitoktatást jelentsen, s így oroszlánrésze legyen az egyén és a közösség hitének kiteljesedésében, éppen iskola és egyházközség szerves kapcsolata révén. Sokhelyütt, mint pl. Franciaországban, Dél-Amerikában ez a kép már régóta megváltozott. Különböző okok miatt az egyháznak már évtizedek óta elsősorban saját keretein belül (felekezeti iskolákban, plébániákon, vallásos egyesületekben) kell a felnövekvő nemzedékek hitét nevelnie, fejlesztenie. így pl. Para- guayban a katolicizmus 1940 óta ismét államvallás, de az állami iskolákban nem lehet hittant tanítani. Brazíliában az állam és az egyház hivatalosan el van választva, de a törvény lehetővé teszi az elemiben az iskolai hitoktatást; a nehézség itt elsősorban az iskolarendszer hiányosságából és a hitoktatók hiányából származik. Innét magyarázható, hogy bár ezekben az országokban a

30