Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Dieter Emels: Az egyházközség mint a katekézis előfeltétele és célja
is közre lehet működni a közös feladatban (utóbbi úgy értendő, hogy a közös alkalmat közösen vegyék észre). Nagy, sokszor döntő jelentőségű a közösségi élmények közvetítése, mind az egyházközség feladata felől nézve, mind az ember és ember közötti kapcsolatok felől, amelyeknek törékenysége és elértéktelenedése társadalmunkban sok embert fenyeget. A közösségben meg kell tapasztalni azt, amiről hallanak: hogy Isten Jézus Krisztusban föltétel nélkül elfogadta az embert. 2. Az egyházközség mint a katekézis előfeltétele Az egyházközség és a katekézis fogalmában rejlő szándékok kifejtése már közvetlenül kifejezésre juttatja, hogyan függ össze a kettő. Most ezt néhány oldalról közelebbről is megvizsgáljuk. A kátékézisnek szüksége van az egyházközségre Az egyházközség konkrét helyzete az igehirdetés, liturgia és szeretetszolgálat terén indítékokat ad vagy nem ad arra, hogy életét megismerjük és részt vegyünk benne. A jóhír vonzóerejének egyik döntő tényezője azoknak a vonzóereje, akik ezt a jóhírt vallják, és hitvallásukat életükkel is kifejezik. A katekézis elsődleges kérdése sokszor nem didaktikája és metodikája, hanem ez: milyen az egyházközség, amely a katekézisben szóban forgó hitet éli. Ez egyformán érvényes az általános feladatra és az egyesekére. Az az egyház- község, amely alapvetően a remény közösségének benyomását kelti (a „Reményünk“ c. szinodusi szöveg értelmében, lásd 33. számunkat!), segíti a katekézis fáradozását, hogy az embereket ne valami nem kívánatos üzenettel terhelje, hanem a reményben élt élethez nyisson nekik utat. És csak az olyan egyházközség teszi igazán lehetővé a bérmálási oktatást és a gyónási előkészítést, amelynek a bérmálás ténye jelent valamit, vagy amely meggyőzően tárja elénk a bűnbánat szentségének gyakorlatát. A keresztény üzenet kétségtelenül vonzóerőt gyakorol egyes keresztények vonzóerején keresztül is. Ilyenformán az is sikerülhet, hogy az illetők az egyházközségtől viszonylag független kateketikai térségben is pozitív tapasztalatokat közvetítsenek. De ilyenkor mindig fölvetődik a kérdés: a keresztény közösségnek és küldetésnek milyen életterében élhet és növekedhet tovább a közvetített jó. Barátságok, közösségek nagy szerepet játszhatnak ebben; de akkor is megmarad a kérdés: milyen viszonyban állnak ezek az egyházközséggel, amelyben átélhetik az egyház összegyülekezését, és részt vehetnek küldetésében. Ha nagy a feszültség a katekézisben közvetített anyag és az egyházközség gyakorlata között, az nem ritkán olyan követelmények elé állítja az érintett egyént, amelyeknek képtelen megfelelni: nem tud megértéssel és türelmesen bekapcsolódni az egyházközségbe és kiállni érte. És ez nemcsak gyerekekre és fiatalokra, hanem felnőttekre is áll. A katekéziis megvalósítása föltételezi, hogy az egyházközségben felkutatják, biztatják, fejlesztik a képességeket. A katekézis azokból az em27
